Munkálatok - 55. évfolyam (Budapest, Toldi, 1892)

II. Rész. Eredeti dolgozatok

294 Munkálatok. — A vitás idejű próféták kora.

az ősiség nimbusát adják későbbi eredetű műveknek ? Ily csalást a zsidó nép meg nem engedhetett, mert éber gonddal őrködött vallása hagyományai fölött. Továbbá, mert tisztelte őseit, féltő tisztelettel őrizte emléküket : nem tűrhette tehát, hogy későbbi iratok dorgálásai emléküket beszennyezzék.

Talán a jelenről a múltra akarták hárítani bűneik gyalázatát, midőn a régiség dátumát írták a profécziák fölé, melyek nyíltan feltárják és leleplezik a zsidó nép vétkeit ? Az ősök tisztelete ennek is ellenállott s czélt sem értek volna, mert ezáltal csak azt tanúsítják, hogy konok, háladatlan nemzet valának ősrégi idő óta. Tehát a zsidó nép ily csalást semmi okon meg nem engedhetett.

3. Különben is más próféták idejére nézve miért nem tettek ily betoldásokat? Talán nem törődtek azzal, Joel, Abdiás és a többiek mikor működtek ? Ez hamis állítás lenne, mert a zsidó hagyomány adataiból nyilvánvaló, hogy a zsidók iparkodtak meghatározni e jövendölések iratási idejét is. De véleményeik e prófétákra nézve különfélék, mig ellenben azokka' szemben, akik maguk jelezték idejüket, ezt nem tapasztaljuk, mivel a zsidók megnyugodtak abban a mit írva találtak volt.

4. És végre hova vész akkor a szentiratok tekintélye, ha akármire csak ráfoghatjuk, hogy interpo- láczió ? ! Ily föltevések mellett megdől minden történeti hitel s a tanúbizonyságok minden értéke. Joggal vetjük el tehát az efféle alaptalan kétségeskedéseket és tartjuk bizonyosnak, hogy ugyanaz a szerzője a feliratnak, aki a jövendölés többi részeinek. És ekkor nem kételkedhetünk többé Ozeas, Ámosz, Mikeás, Szofoniás, Aggeus és Zakariás működési ideje körül s csak Joellal kell foglalkoznunk, Abdiással, Jónással, Nahum- mal, Habakuk és Malakiás prófétákkal. Mire támaszkodunk ezekre nézve okoskodásainkban ? Lehetőleg külső bizonyságok után tekintünk, amelyeket más szentiratokban, vagy a zsidó és keresztény hagyomány