Munkálatok - 55. évfolyam (Budapest, Toldi, 1892)
II. Rész. Eredeti dolgozatok
A dogmatikus hagyomány szükségessége. 225 tehát a helyesek, amelyeknek képződniök kellene? Ki fogja ezt eldönteni ? A hermeneutika ? Mindenkinek saját hermeneu- tikája van. Melyik a helyes és jó ? Mindegyik igaz, vagy egyik sem ? Hát ezen bizonytalan, nyomorult jószág legyen a valódi igazságnak próbaköve ? ') Sőt maga Luther, aki eleinte nagyon erősen állította, hogy a szentírás önmagát magyarázza, any- nyira világos és érthető 2) később az ellenkezőről győződött meg s így ír: „Tudom, hogy szemtelenül vakmerő az, ki azt merészeli állítani magáról, hogy a szentírás valamely könyvét legapróbb részeiben is érti.“8) Különben is „miért adtak ki a protestánsok Lutherrel élükön katekizmusokat, ha a szent- irásban mindaz, ami az üdvösségre szükséges, oly világosan benfoglaltatik, hogy kiki egész könnyűséggel megtanulhatja belőle hitének tárgyát ? Mire valók, mi czéljok van symbo- likus könyveiknek, ha elégséges a szentirás ?“ 4) íme egy-két példa, hogy a szentirás nem oly világos, nem oly kimerítő, mint protestáns atyánkfiái mondják. „Jézus Krisztus Isten fia, ki emberré lett. Ez az alapelv ! A szent könyvekben ott ragyog. De mennyi kérdés támad ! Ha Jézus Krisztus igazán Isten és ember, két személy van-e benne, isteni személy és emberi személy, vagy csak egy ? Csak egy természet van-e benne, vagy kettő ? stb. Ha Jézus Krisztus Isten, akkor hát imádni kell. De mit imádjunk benne ? Nemde az istenséget? Imádhatjuk-e az emberséget, mely vele egyesülve van ? Szelleme, szive, teste, keresztje érdemelnek-e igazi imádatot ? — így vagyunk minden kérdéssel. Van egy szembeszökő, világos alapelv, mely a szent könyvekben, mint a tűz, úgy ragyog. Aztán e szembeszökő, világos alapelvben számtalan kevésbé látható következtetés rejlik.“6) Valóban csodálatos dolog tehát, hogy a protestánsok főelve a természetfölöttiekről szóló szent könyveket a minden- napiasság keretében forgó egyszerű ember kezébe nyomja : ime itt van a szentirás, olvasd ki belőle, mit kell hinned és *) *) Beiträge zur Geschichte und Litt. VI. K. 59. 1. 2) Praef. asser, artic. Bellarmin id. m. 1. III. c. 1. p. 65, “) Praef, in Psal. ; ibidem. 4) Hurter : Med. Th. Dog. p. 56. not. 1. 6).Bougaud: A kereszténység és korunk, IV. kötet, 187. old. Munkálatok. — A dogmatikus hagyomány. 15
