Munkálatok - 55. évfolyam (Budapest, Toldi, 1892)
II. Rész. Eredeti dolgozatok
226 Munkálatok. — A dogmatikus hagyomány. cselekedned, hogy elnyerhesd az örök üdvösséget. A protestánsok megtestesítik sz. Jeromos szavait, ki Paulinushoz Így ir : „Éhez (t. i. a szentiráshoz) jogot formál a szószátyár vénasszony, az akadékoskodó öreg, a bőbeszédű szofista s szóval mindenki ; összevissza tépik s tanítják, mielőtt tanulták volna ; az orvoshoz tartozó dolgokkal csak orvosok foglalkoznak s az asztaloshoz tartozókkal csak asztalosok : egyedül a szentiratok művészete (ars) olyan, melyet mindenki magáénak mond.“ Láthatjuk ezekből, hogy a szentiratok homályossága is erősen kívánja az egyházban letéteményezett hagyomány létezését s valamint Dávid király az Úrhoz fordult világosságért, hogy megérthesse a szentirást mondván: „Nyisd meg szemeimet, hogy szemlélhessem a csodákat törvényedben ;“ „adj értelmet nekem és vizsgálni fogom törvényedet és megőrzőm azt teljes szivemből;“ „a te orczádat derítsd föl szolgád fölött és taníts meg engem igazságaidra“1) : úgy nekünk is az egyház csalatkozhatatlan tanítóhivatalához kell fordulnunk, hogy megértsük a szentirás homályos, nehezen érthető helyeit ; mert ha Dávid, a nagy próféta tudatlanságot vall be magáról e dologban, akkor mily sötét éjjel vesz körül a tudatlanság minket, kik úgyszólván szopós gyermekek vagyunk.2) 3. Franzelin bíboros, korunk egyik kétségkívül legnagyobb theologusa a kinyilatkoztatás két lényeges tulajdonságából : az egyetemesség- és egységből bizonyítja a hagyomány szükségességét.3) Ha Isten bizonyos igazságokat kinyilatkoztatott, akkor végtelen bölcseségéből és jóságából azt kell következtetnünk, hogy ezen igazságokat az emberi nem közkincsévé tette, vagyis azt akarta, hogy ezen igazságok hely és időkülönbség nélkül minden embernek hirdettessenek ; ha pedig ezt akarta,*) akkor olyan módról és eszközről kellett gondoskodnia, mely minden emberre nézve lehetségessé teszi, hogy tévedés veszélye nélkül hihesse és kelljen hinnie az előadott igazságokat. *) 118. Zsoltár 18. 34. és 135. versei. 2) Sz. Jeromos Paulinushoz irt levelében. 3) Tractatus de divina traditione et scriptura pag. 38—42. *) L. szent Máté: 23. 20; sz. Márk: 16. 15.
