Munkálatok - 55. évfolyam (Budapest, Toldi, 1892)
II. Rész. Eredeti dolgozatok
patriarcha azt mondja, hogy ő szinről-szinre látta az Urat,1) holott az Ur azt mondja: „nem lát engem az ember mig él.“2) Sokszor azért kétes a szentirás egyik-másik helyének értelme, mert hiányzik a megkülönböztetés. Szól az Istenről, de nem mondja meg, hogy hányadik személyről van szó ; szól Krisztusról, de nem tudhatjuk, vájjon istenségéről, vagy emberségéről külön, vagy a kettőről együtt beszél ; szól az egyházról, de nem tesz különbséget küzdő, szenvedő és diadalmas egyház között. Sőt még a történeti események előadásában sem világos, mert az események nincsenek sem tárgy, sem idő szerint csoportosítva. Vannak kifejezései, melyek a zsidó, görög és latin nyelv szellemében gyökereznek, ezeket mindenesetre nagyon bajos megérteni annak az egyszerű embernek, aki saját anyanyelvét is csak praxisból tudja. Nem is említem, hogy az ó-szövetségben vannak Krisztusra és az egyházra vonatkozó typusok, melyeknek megértése még a tudományosan képzett ember előtt is nehéznek tűnik fel. Így p. a húsvéti bárány előképe a Messiásnak ; Jónás előképe egyrészt az Üdvözítővel ellenkező zsidóknak,3) másrészt a halottaiból föltámadó Krisztusnak.4) Igaz ugyan, hogy sok igazság oly világosan van megírva a szent könyvekben, hogy első tekintetre megérti mindenki; p. hogy Isten létezik, hogy ő teremtett mindent, hogy Krisztus született, szenvedett, meghalt és föltámadott; de ép oly igaz az is, hogy sok fontos igazság úgy van leírva, hogy hívőre és hitetlenre, tudósra és tudatlanra egyaránt homályos. Magának édes Üdvözítőnknek eljárása is bizonyítja a szent könyvek homályosságát. Ő ugyanis Emausba menő tanítványainak magyarázta az Írást;5) ugyancsak ő többször olvasta és magyarázta az írást a zsinagógában.1*) Mi szükség volt e magyarázatra, 222 Munkálatok. — A dogmatikus hagyomány. ‘) Gén. 32. 30. *) Gén. 33. 20. 3) Sz. Ágoston ep. 49. qu. 6. *) Sz. Máté 12. fej. , 5) Sz. Lukács : 24. 27. 6) Sz. Máté: 13. 54; sz. Márk: 6. 2; sz. Lukács: 2. 46; 24. 45.
