Munkálatok - 55. évfolyam (Budapest, Toldi, 1892)

II. Rész. Eredeti dolgozatok

220

Munkálatok. — A dogmatikus hagyomány.

mányi a kinyilatkoztatott igazságok megismerésének forrásává, miért is akik harczra kelnek a hagyomány ellen, azok magát a szentirást, hitök egyedüli zsinórmértékét támadják kíméletlen fegyvereikkel.

Szent Pál apostol leveleivel teljesen egybehangzóan tanítanak a többi apostolok iratai is. Pl. sz. János apostol igy ir: „Még több írni valóm volna nektek, de nem akartam papiros és tinta által, mert reményiem, hogy nálatok leszek és szemtől szembe szólok, hogy a ti örömötök teljes legyen.“1) Ugyanezt írja harmadik levelében is.2)

A szentatyák is egyhangúlag tanítják, hogy a szentirás nem foglal magában mindent, mit az üdvösség elnyerésére hinnünk kell. így pl. Aranyszáju sz. János: „Látni való ebből, hogy nem mindent levél utján hagytak reánk, hanem irás nélkül is sokat; ennek is, annak is egyenlő tekintélye van.“3) És ismét. „Hagyomány, ne kérdezz többet ; ne az apostolok leveleit, ne a próféták iratait, ne az evangéliumokat ! “4) Szent Jeromos pedig. „Sok más is, ami mint hagyomány tartatik az egyházban, az Írott törvény tekintélyét kapta.“5) Sz. Ágoston : „Ezen szokást, (hogy t. i. az eretnekektől megkeresztelteket nem kell újból megkeresztelni) az apostoli hagyományból származónak hiszem, mint sok más dolog is van, ami náluk (az apostolok irataiban) s utódjaik zsinataiban fel nem található, de, mivel az egész egyház őrzi, a hagyomány által előadottnak és ajánlottnak hiszszük.“6)

Kétségtelen tehát, hogy az uj szövetség szent irói nem törekedtek Krisztus Urunk összes tanítását, az uj szövetség egész kinyilatkoztatását írásba foglalni. „Pétertől két levelünk van, mondja Melchior Canus,7) de hihetjük-e, hogy némán ült Antiochia püspöki székén hét esztendeig s hogy huszonöt éves római tartózkodása alatt nem volt nyelve í Vájjon semmi

‘) II. lev. 12. V.

а) III. lev. 13. és 14. V.

3) Hóm. 4. in ep. Thess. 2. 15.

4) Ibidem in fine.

б) Contra Lucif. n. 3.

6) De bapt. 1. II. c. 7. n. 2.

!) De locis theologicis lib. III. c. 3. in fine.