Munkálatok - 55. évfolyam (Budapest, Toldi, 1892)
II. Rész. Eredeti dolgozatok
A dogmatikus hagyomány szükségessége. 219 az ilyen magyarázásra Natalis Alexander (Noël S.) „Ostobaság — úgymond — a tesszalonikabeliekhez irt II. levél 2. fejezetének 14. versére azt felelni, hogy az apostol mindazt, amit élő szóval tanított, később, többi leveleiben le is irta, s Így semmi olyan élő szóbeli hagyomány nincs, ami megírva nem volna ; mintha bizony az apostolok szándékosan úgy jártak volna el, hogy azt, ami a hitre és erkölcsökre vonatkozólag egy levelökben nincs meg, azt a többiekbe fűzték volna bele ; nyilvánvaló dolog ugyanis, hogy ők nem ex composito Írták meg a keresztény vallás hitczikkelyeit, mert Urunk az evangélium - prédikálását, nem pedig leírását parancsolta meg nekik, s igy ők csak egyet-mást Írtak le adott alkalmakkor távol levő testvéreikhez intézett leveleikben, amit bizonyosan le nem Írtak volna, ha vagy együtt voltak volna azokkal, akikhez írtak, vagy az ok, mely őket Írásra indította, nem létezett volna.“1) Hogy miért vetette el e tudós férfiú azon állítást, mely szerint az apostolok azt, ami egyik lev előliben nincs meg, a többiekben Írták le, fényesen kitűnik sz. Pál apostolnak Timoteushoz irt leveleiből. Mel őzve az első levél azon helyét (VI. fej. 20.), melyben oly kézzelfogható bizonyíték van a hagyomány mellett, tekintsük a második levelet, melyet az apostol egyhangú vélemény szerint életének vége felé irt. Ha ugyanis sz. Pál meg volt volna győződve, hogy a kinyilatkoztatott igazságok csakis irás útján juthatnak minden tévedéstől menten, eredeti tisztaságukban az utódokhoz, akkor okvetlenül gondoskodott volna, legalább közvetlenül halála előtt, hogy legkedvesebb tanítványának, Timoteusnak legalább főbb vonásokban leírva hagyja a keresztény hitigazságokat. De ő nem igy cselekedett, hanem fényes tanúbizonyságot tett az egyház azon tanítása mellett, hogy nem minden van meg a szentírásban. Ezt mondja ugyanis Timoteusnak, ezt köti szívére, mintegy utolsó akarata gyanánt : „Amiket hallottál tőlem sok tanúbizonyság által, azokat bizd hű emberekre, kik alkalmasak lesznek másokat is tanítani.“2) E helyből is világos tehát, hogy az apostol maga emelte a hagyo- *) *) Historia Eccl. dissert. XVI. tom. 5.-) II. lev. 2. 2.
