Munkálatok - 55. évfolyam (Budapest, Toldi, 1892)

II. Rész. Eredeti dolgozatok

- V.« .-..v;,-:.

214 Munkálatok. — A dogmatikus hagyomány.

A dogmatikus hagyomány szükségessége.

Hogy a szentirás nem lehet egyedüli hitszabály, nem még akkor sem, ha elfogadjuk az újabb protestánsok inhaesiv és declarativ hagyományát, kitűnik a következőkből.

1. A szentirás nem tartalmaz minden kinyilatkoztatott igazságot. Sok oly dolgot hiszünk, ami nincs meg a szent könyvekben. így p. hiszszük, hogy a bűnösök és eretnekek is érvényesen szolgáltatják ki a szentségeket, hogy a kisdedek megkeresztelése érvényes, hogy van szentirás, mely Isten szavát foglalja magában, stb. Ezen hitünknek észszerű okát nem adhatjuk, ha szentiráson kívül nincs más forrása az isteni kinyilatkoztatásnak. — Egyébiránt a szent könyvek maguk bizonyítják, hogy nem tartalmazzák az egész kinyilatkoztatott tant. Ha tekintjük az evangliumok tárgyát, azt találjuk, hogy azok legtöbbnyire Krisztus Urunk életével foglalkoznak s meglehetős bőven adják az Üdvözitő élettörténetét a bethlehemi jászoltól a Golgotáig ; elmondják kiválóbb, szembeszökőbb csodatetteit, megragadó vonásokkal ecsetelik végtelen szenvedéseit, de korántsem mondják el mindazt, amit tanított. Vannak főbenjáró igazságok, melyeket csak futólag említenek ; igy pl. egy sz. könyvben sincs világosan megírva a Szentháromságról szóló tan. Vannak igazságok, melyeket csak következtetés utján vonhatunk le a szent könyvekből, miután a tant magát már máshonnan ismerjük. Sőt a szentirás határozottan tanítja, hogy nem foglal magában mindent, amit Krisztus tanított. Sok helyütt ugyanis említve van a szentirásban, hogy az Üdvözítő tanított, de azt hiába keressük, hogy mit tanított.1)

De leginkább maga a szentirás teszi szükségessé a hagyományt. Enélkül nem tudjuk : hány és mely könyvek tartoznak a szentiráshoz, mert azon könyvekben, melyek manapság mindenki szerint a szentiráshoz tartoznak, egyetlen egy heiy sincs, amely csak futólag is említené a szentirás

*) Sz. Máté: 4. 23, 9. 35, 11. 1 ; sz. Márk: 1. 21, 6. 6; sz. Lukács: 4. 15. 31, 24, 27. 45; Ap. Csel.: 1. 3; V. ö. I. kor. 11. 2, I. Tessz. 2. 13, II. Tessz. 2. 14, Tim. 1. 13, 2. 2; sz. János: II. lev. 12; III. lev. 13. 14.