Munkálatok - 55. évfolyam (Budapest, Toldi, 1892)
II. Rész. Eredeti dolgozatok
A dogmatikus hagyomány szükségessége. • 215 egyes könyveit. Már pedig ha a szentirás az egyedüli hitszabály jogosan követelhetjük, hogy világosan megmondja, melyek azon ihletett (inspirált) könyvek, melyekből az üdvösségre szükséges igazságok megtanulhatók. Ha ugyanis ezzel nem vagyunk tisztában, akkor inog alattunk az alap maga s egyetlen hitczikkelyünk sem biztos. De még akkor sem volna elég a szentirás magában, ha biztosan tudnók, — amint mi katolikusok tudjuk is, — melyek a szentirati könyvek. Nem volna pedig elég azon egyszerű oknál fogva, mert e könyvek sehol sem mondják ki : honnan ered feltétlen, isteni tekintélyök s miért kell nekünk mindazt hinnünk, amit magukban foglalnak, vagyis mert nem adnak felvilágosítást az inspiratioról. Már pedig mit használna nekünk, ha tudnók is, hogy kánonunk hiteles, ha semminemű bizonyítékunk nem volna arra nézve, hogy e könyvek tulajdonképeni, fő szerzője maga Isten s épen azért a bennök foglalt tanok és igazságok Isten szava gyanánt fogadandók ! ? Kell tehát, okvetetlenül kell, hogy létezzék bizonyíték, amely isteni tekintélyével bizonyítsa a szent könyvek számát, ihlettségét és hitelességét. Ez a bizonyíték pedig nem lehet más, mint Krisztus és az apostolok ajkáról átvett s az egyházban híven megőrzött hagyomány.1) Az új-szövetség szent íróinak nem is volt czéljuk, hogy irataikban hitszabályt adjanak. Az egyes szent könyvek Íratásának specziális okai, a kitűzött czél s a könyvek természete arra engednek következtetni, hogy a szentiratok nem egyebek, mint az egyházban kezdet óta hirdetett kinyilatkoztatott igazságoknak töredékei, melyek hagyomány nélkül hiányosak s többé-kevésbé nehezen érthetők. Hogy ebbeli állításunkat bebizonyítsuk, menjünk vissza az egyháztörténelem vezetése mellett azon időbe, midőn a szent könyvek írattak s -vizsgáljuk meg az okokat, melyek az apostolokat Íratásukra indították s figyeljük meg a könyvek természetét, mely rájok süti à bizonyos, meghatározott czél felé törekvés kétségbvonhatatlan bélyegét. Nézzük először sz. Mátét, ki minden, a dologban jártas ember véleménye szerint azért irta evangéliumát, hogy bebizo- *) *) Erről bővebben alább.
