Munkálatok - 55. évfolyam (Budapest, Toldi, 1892)
II. Rész. Eredeti dolgozatok
188 M u nk á lato k. A nagybácsi — dicséretére legyen mondva — mindent elkövetett, hogy a két gyermekben a kölcsönös vonzalmat felébreszsze, mert hogy komoly czéljai voltak, azt maga sem tagadta. A csemeték szépen növekedtek. Csupán kertészre volt szükség, aki a vad hajtásokat lenyesegesse, a növés irányát szabályozza, s a növényeket a kártékony elemektől védje. És itt a Gondviselés kifürkészhetetlen útait, az anyai imának hathatós erejét csodálnunk kell, ha meggondoljuk, hogy a két gyermek boldogságának alapfeltétele mily szerencsés megoldást nyert. Annikó ugyanis nem szűnt meg leveleiben ostromolni a nagybácsit s sikerült rávennie, hogy a jó hírű Klein urat fogadta el házi nevelőül, aki több berlini kath. családnál e minőségben nagy buzgalommal működött. A nagybácsi tudta ugyan, hogy Klein úr katholikus, de szerencsére nem sokat csinált a vallás dolgából ; elfogadta az ajánlatot, s így Rigó Mátyás protestáns buzgalmának az Isten ujja állott ellen. Szeréna és Aladár boldogok voltak. De a boldogság nem azért az, hogy irígyei ne legyenek. Nincs rózsa tövis nélkül s a fény mellett ott van az árny. Aladár versenytársa — egy berlini iparlovag — látszólagos előnyeivel, behízelgő modorával a nagybácsit, mint a pók áldozatát,' hálójába kerítette s midőn ez az erőltetett házasságnak napját is kitűzte, a két szerelmes egyedüli menekvést a szökésben talált. III. Aladár — mint a szöktetői jelenetből tudjuk — közel látta a boldog perczet, amely a kínos állapotnak véget vet. Ámde a Gondviselés könyvében másként volt megírva. Sokszor történik az életben, hogy a hír emberét csak egy lépés választja el a dicsőség Parnasszusától s midőn azt akarná megtenni, akkor hull ki a támasz alóla; látunk nagyratörő tervekben megőszült főket, akiknek akkor semmisül meg minden törek- vésök, midőn — hogy képpel éljünk — utolsó vonásra emelik fel az ecsetet. Mennyi örömköny vész el a bánat tengerében, mennyi kaczagást fojt el a harczi lárma ? ! Aladárral is hasonló történt.