Munkálatok - 55. évfolyam (Budapest, Toldi, 1892)
II. Rész. Eredeti dolgozatok
. — No lám ? A sorsnak is van ajándéka. Pár héttel ezelőtt a párórányira fekvő Rigóvárra érkeztem. Itt egy ócska kastélyra figyelmeztettek, melyen dombormű romjai láthatók. Felhívtak, hogy mondanék véleményt e tárgyról ; én megígértem, hogy felolvasást fogok tartani róla s legott kérdezősködni kezdettem a kastély múltjáról. Nyakassy Gáspár, a kastély ura, elmondá, hogy alig húsz éve a Rigócsalád bírta a jószágot. Képzelheted bámulatomat ! Fejem szédült, szivem hangosan dobogott, s én nem szólhattam. Emberem anélkül, hogy észrevette volna fölindulásomat, elmondá, hogy a családnak egyetlen tagja él, de az önként lemondott örökségéről ; maga Rigó Mátyás pedig mintegy tíz évvel ezelőtt nyomtalanul eltűnt. E nyilatkozat még inkább meglepett. Engem atyám haláláról értesítettek s ez eltűnésről beszél. Ismerek, mondám, egy berlini urat, kit Rigó Aladárnak hívnak, majd tőle többet fogok tudni, mert úgy látszik, ez az illető Rigósarjadék. Nyakassy gyanús tekintetével végig mért s feltűnő zavart árult el. Borcsa meg nem állhatta, hogy közbe ne fecsegjen. — Meghiszem biz’ én, mondá hetyke hangon, hogy Nyakassy urnák tyúkszemére hágott az úrfi. Tudja azt az egész falu, hogy csalás útján jutottak a szép örökséghez s most féltik a bőrüket. — Mit beszélsz Borcsa ; igaz volna az ? — Hogy igaz-e? Tudja édes úrfi, én is akkortájt Rigóváron laktam s az egész helység azt beszélte. — Óh egek ! Borcsa te nagy jótevőnk vagy, hálálkodék a két szerelmes. A fali óra a regg közeledtét jelzé. Aladárnak távoznia kellett. Előbb azonban elhatározták, hogy mindaddig titkos levelezés útján értesítik egymást sorsukról, míg Aladár meg nem kapja nagybátyjától az elbocsátási nyilatkozatot, amelyre barátai közbenjárására biztos kilátása volt. Távozását azonban egy közbenjött eset nehány percze késelteté. Ugyanis Aladár tekintete az asztalon levő albumra esett s egy ismerős fénykép vonta magára figyelmét. Nagy érdeklődéssel tudakozódott a kép eredetéről. Szeréna elmondá, hogy emlékbe kapta a remetétől, midőn J 8g Munkálatok.
