Munkálatok - 55. évfolyam (Budapest, Toldi, 1892)
I. Rész. Fordítás
102 Az államhatalom feladata és jogköre. állam és népjog nyújtotta jogok is járulnak. Mindezen fennálló jogi viszonyokat az államhatalomnak tisztelnie s védenie kell. Ezen jogoknak a közjó ürügye alatt való könnyelmű mellőzése forradalmi kísérlet, s minden jognak átszolgáltatása az államhatóságok, illetve a változó politikai pártok önkényének. 4. Az államhatalom tevőlegesen előmozdító tevékenységét illető további fontos alapelv, hogy az államhatalom, amennyiben lehetséges, az első lépést mindenütt a szabad, személyes kezdeményezésnek engedje át, s maga csak a tökéletesítő s támogató ténykedésre szorítkozzék. Ép úgy az egyesek, mint a családok és társaságok egyik első és legfontosabb joga, hogy az erkölcsi rend körén belül szabadon működhessenek, amig csak a szabadság megszorítását az összeség érdeke nem követeli. Annak oka, hogy miért találjuk az embereket mindig s mindenütt állami szervezetben, — eltekintve a jogvédelem szükségességétől — az is, hogy mindenki tökéletesítésre és segítségre szorul. Lehetetlen, hogy valamely család maga tegyen eleget minden szükségletének. így pl. nem gyakorolhat minden mesterséget, amelyre rászorul. Meg nem szerezheti sem a szükséges ügyességet, sem a megkivántató műeszközöket, és a • családok különválásának elkerülhetlen következménye roppant időveszteség volna. Még kevésbé volna lehetséges az ipar és a földművelés terén való előmenetel, nem is említve a magasabb szellemi szükségletek fejlődését. így tehát a családokat ezérféle szükségletek utalják egymásra és a különböző feladatokat a munkafelosztás elvénél fogva egészen ön- maguktól osztják fel egymás közt. De, mivel a családok az élet tökéletesítésében kölcsönösen egymásra szorulnak, kérdés, van-e joga a felsőbbségnek a közös jogvédelem határának átlépésére ? Bizonyára nincs. Ha csak ily szükségletről volna szó, akkor a közös tekintély még csak szükségesnek sem bizonyulna. Ezt a kölcsönös kiegészítést maga a családok érdeke teremti meg. Anélkül, hogy az önérdekből létrejött társadalmi összhangzatot költőileg festeni akarnók, annyit be kell vallanunk, hogy ezen társadalmi munkafelosztásban Isten bölcsesége nem csekély fokban nyilvánul. A családokat saját I f
