Munkálatok - 55. évfolyam (Budapest, Toldi, 1892)
I. Rész. Fordítás
Az államhatalom feladata és jogköre. ■ iiiRIPVWilHHHNII fejlődtek ezek s legbiztosabb kezeseivé lettek a nép jogainak s szabadságának. A népszabadság ezen védbástyáit a forradalom söpörte el, még pedig — amint álnokul vagy megfoghatatlan szemfényvesztéssel hangoztatták — a népszabadság nevében. — Mindennek egyenlővé kellett lennie a törvény előtt, úgy hogy végre csak magányos egyedek állottak szemben a mindenható államhatalommal s tétlenül kellett nézniök, mint foglalta le ez állam részére egyik szabadságot a másik után. Igen megkönnyítette ezen munkáját azon szélesen elterjedt téves nézet, mintha a szabadság kinek-kinek a mindenható állam- hatalomban való lehető legnagyobb részvételében állana ; e téves nézettel már a görögöknél és rómaiaknál találkozunk. A mondottakból önként következik, mit tartsunk azon szemrehányásról, amelylyel Ahrens Mohi Róbertét illeti, hogy t. i. nála úgy tűnik fel az állam, mintha csupán csak legfelsőbb foka és tetőpontja volna az egész életrendnek ; holott jogi szempontból minden tért és fokozatot átható és magába foglaló rend az.1) Hogy Mohi az államot korlátok közzé szorítaná, azt nem igen vesszük észre. De ha igy állna a dolog, ezért csak dicsérnünk kellene őt. Különben, ha az állam alatt egy közös politikai tekintély alatt egyesitett s szervezetileg tagolt népet értünk, akkor igaz, hogy az minden lért áthat és minden réteget magában foglal. De ez csak olyan semmitmondó szószaporítás, mintha azt mondanék : a ház a tető alatt minden tért és emeletet magában foglal. Ahrens és a német jogtudósok azonban az állam alatt többnyire az állam- hatalmat értik, vagy egy elvont, megfoghatatlan, általános fogalmat kötnek vele össze. S ezen értelemben helytelen, hogy az állam minden tért áthat és magában foglal. Az államhatalomnak összekötő kapocsnak, középponti mozgatónak kell lennie, amelyből az egj^séges vezetés kiindul ; bizonyos tekintetben mint rendező hatalomnak semlegesen kell állania a különböző társadalmi csoportok fölött, de nem szabad áthatnia s magába foglalnia mindent. Ily kifejezések nagyon emlékeztetnek a Hégel-féle mindenütt jelenlevő államistenre. ‘) Xaturrecht. II. k. 322. 1.
