Munkálatok - 55. évfolyam (Budapest, Toldi, 1892)
I. Rész. Fordítás
Az államhatalom védelmi tevékenysége alattvalóit illetőleg. 85 bői stb. áll : úgy az állam is különböző szervezetekből : családokból, községekből, tartományokból és más egyesületekből vagy testületekből összetett egész. S miként az emberi testben a különböző szervek bizonyos önállósággal és különös tevékenységgel bírnak, de egy központi szerv által összerűen mozgattatnak s vezettetnek : úgy a politikai államban is az államhatalomtól kell az egységes vezetésnek kiindulnia, úgy azonban, hogy a többi szerv természetes tevékenysége köréből ki ne szorúljon. Sőt itt az egyes szervnek még jobban meg kell őriznie önállóságát, mint az emberi testben, mert nem fizikai, hanem erkölcsi szervezettel van dolgunk, amely csak erkölcsi kötelékkel tartható össze s vezethető és amelynek egyes részei a szabad észszerű önelhatározásra képesek. Az egész társadalmi szervezetnek jóléte lényegében ezen természetes rendnek fentartásától függ. Sokszor dicsekszünk a germán faj kiváló tulajdonságaival. Bizonyos azonban, hogy az életszerves államalkotás tekintetében germán hagyományunkhoz egészen hűtlenek lettünk. A szabad önkormányzat után való törekvés a germánok egyik főjellemvonása. „A germán jogalkotás — mondja Janssen — az egyes osztályok lehető legnagyobb önállóságát czélozta, amelyek ügyeiket önmagok rendezték és gondozták. Minden alulról nőtt fel életszerves utón. A háziúr szabadon rendelkezett sajátjával, a családok községekké, a községek kerületekké, tartományokká, országokká egyesültek és ezen fokozatos egymásutánban a társulatok mindegyike csak annyit áldozott fel az utána következőnek s végre a királyságnak, amennyit a közérdek megkövetelt. — A királyság a germán jogépületnek zárókövét képezte“.* 1) — A lehető független önkormányzat és a természeti vagy szerzett jogok megőrzése után való törekvés a fejedelmek összpontosító igyekezetével szemben az úgynevezett rendek alakulására is vezetett. Ezek azon szövetségekből keletkeztek, melyekre a városok, az ország nemessége és a prelatusok léptek a fejedelmek ellen ; párhuzamosan az ország alkotmányával jól szervezett, hatalmas, az egész országra kiterjedő testületekké *) Geschichte des deutschen Volkes seit dem Ausgang des Mittelalters. I. k. 418. 1. ■
