Munkálatok - 54. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1891)

I. Rész. Fordítások

72

A modern társadalom hamis eszméi.

Már a görög időkben találkozunk humanus törekvésekkel és Rómában nem egy kiváló ember találkozott, akit nemes emberiessége tüntetett ki. Cicero és Seneca irataikban humanus embereknek mutatják be magukat. Azonkívül működésük is sokban hasonlít, a mi emberbarátaink működéséhez. A római császárok alatt nem volt hiány humanus jellemben és jogtalanságot követnénk el a római prokonzulokon, ha az emberséges helytartókról mitsem akarnánk tudni. Közéjök számítjuk az ifjabb Pliniust és tiszttársát, ugyanazon kormányzót, aki az öreg Simont, Jeruzsálem püspökét keresztre feszítteté.

A humanitás a régieknél és a modern világban sajátságos módon szokott nyilvánúlni. Cicero rajong a humanitásért és humanus bánásmódért, mintha olyas valami egyesület élén állna, mely szabad lábra helyezett gazembereknek viseli gondját. E humanus ember azonban nem vetemedik oly bolondságra, mint tizennyolcz századdal később Pückler, Muscau ura, hogy elválva feleségétől, drága Terrentiájától — akit egyébiránt nem nevezett szemefényének — érdekházasságot kössön. E humanus embernek semmi kifogása sincs vejé- nek, Dolabellának embertelensége ellen, vagy legalább is nem mutatja; sőt még támogatja a gazficzkó törekvéseit. A humanus Seneca növendékének, Nerónak anyagyilkosságát hazudott politikai kényszerhelyzetből törekszik menteni. Plinius a keresztényekkel szemben nem ismer emberszeretetet és tiszttársa százhúsz éves aggastyánt feszíttet keresztre, mivel az vonakodott a császár szellemének egy szemecske tömjént elégetni. Az előkelők és vagyonosok között nem egy gyöngyét találjuk a humanitásnak ; voltak olyanok, kik derék rabszolgáikat embereknek tekintették s emberiesen bántak velők ; ez azonban nem meggyőződésből és kötelességérzetből, hanem elnézésből, szeszélyből, az erőszak iránt való természetes irtózatból, avagy egyik-másik személy iránt való rokonszenvből történt. A humanus római egyformán bánt rabszolgájával, ölebével, kedvencz lovával s szemenszedett ángolnájával. A másik pillanatban véresre verte rabszolgáját, agyonverte kutyáját, teherhordásra adta lovát s felfalta án- golnáját.