Munkálatok - 54. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1891)
I. Rész. Fordítások
9------------------------------Büszke fákról, hajókról és palotákról még beszélhetünk, mert ezek nem tehetnek róla, hogy büszkéknek és nagyszerűeknek mondják őket ; de nem emberekről, kiknek mindig meg kellene emlékezniük elégtelenségük- és gyüngeségükről ; nem emberekről, kik Isten kegyelme nélkül a szél és zivatar, az elemek és mindenféle viszontagságok s a különféle rejtélyes viszonyok játéklapdái volnának. 2. Vájjon a kitüntetések, tiszteletbeli állások, a világ szemében való tekintély, a nyilvánosság előtt való fontosság és a halhatatlanság után mindig oly nagy mértékben törekedtek az emberek, mint jelenleg? A mennyire a művelődéstörténetből tudjuk, mindenki igyekezett hivatáskörén belül teljesíteni kötelességét ; szivesen fogadta a kötelesség teljesítéséért nyert elismerést és esetleges rendkívüli munkájának jutalmát ; de azon rendkívüli díjért, hogy neve ismeretes legyen, azon dicsőségért, hogy beszéljenek róla, azért a gyönyörért, hogy neve a hírlapokban szerepeljen, senki sem áldozta föl életét, becsületét és egészségét. A változást, mely félszázad óta a polgárság érzületében az említett irányban történt, több tekintetben van okunk veszedelmesnek tartani. Forrását a gőgig fokozódott önérzetben, a czivilizált emberiség büszkeségében és önhittségében kell keresnünk. Kíséreljük meg közelebbről vizsgálni ama lélektani folyamatot, mely e változást okozta. A reformatio napjai óta, mely először rázkódtatta meg alapjaiban a tekintélyt, bizonyos törekvés kapott lábra, mely az egyednek a társadalom és a kivételnek az általános fölött szerzett érvényt. Ha a helyet tekintjük, e törekvés először Francziaországban jelentkezett és pedig nyilt lázadásban, Francziaország útján pedig az egész Nyugaton diadalt aratott. Hatalmas társulatok helyébe ezeknek egyedekre való elkülönítése, a társulati jogok helyébe az egyed joga lépett. S mi volt ez erőszakos változásnak rugója? Az emberi büszkeség, melyet másfél évezreden át Krisztus tana megzabolázott és féken tartott. 64 A modern társadalom hamis eszméi.
