Munkálatok - 54. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1891)

I. Rész. Fordítások

54 A modern társadalom hamis eszméi. van szüksége és csak ennek segélyével ér el oly bámulatos eredményt. Az erkölcsnek kétségkívül Fortuna a megrontója és szövetsége igen kétes. Érti azt a mesterséget, melylyel a köveket pénzzé változtatja, de azt a titkot is, melylyel a sziveket és lelkeket megrontja. A szerencsésnek első dolga a szerencse iránt azáltal mutatni ki háláját, hogy saját geniusának, szorgalmának, találékonyságának tulajdonít mindent, mit a szerencse ölébe vetett. Szerzett kincseihez a szerencsének semmi köze. »Nem ismerem a szerencsét, nem volt szerencsém vele találkoz­nom«, hirdeti nagy hangon a szerencsés. »Amit itt láttok, az kezeimnek műve. E házakat és kerteket, e csomó érték­papírt becsülettel szereztem. Áz írástól meggörbült ujjaim, sok hajlástól meggörbült nyakam hangosan szólnak fárad­hatatlan tevékenységem mellett. Ne beszéljetek nekem arról az utálatos szerencséről. Dicsekedjék vele a vakmerő és a játékos. Én ! Én kérges kezeimmel küzdöttem fel magam milliomossá«. Félre akarja ismerni jótevőjét, barátját, félre akarja őt ismerni, és hálátlanságának rugója a büszkeség és dölyf. Az igaz, hogy derekasan dolgozott és munkája nem is maradt volna áldás nélkül, ha idejekorán be nem állít hozzá a lélek­rontó Fortuna és a tiszta borba mérget nem csöppent. Itt már nincs szó áldásról, de igenis vétkes pazarlásról, a tiszta értelem elhomályosodásáról, mely mindenütt érdemet keres, ahól tündérkezek működtek. Az ilyen hizeleg magának, hogy mindent előrelátott, mindent kiszámított, pedig száz más pá­lyatársánál nem látott előbbre, nem számított biztosabban, nem kombinált okosabban. A szeszélyek királynőjének úgy tetszett, hogy őt egy napra kedvenczévé válaszsza, megen­gedte, hogy annak az árúnak az értéke, melybe vagyonának nagy részét fektette, emelkedjék. Szerencséje van s már is bölcs kereskedőnek, mély belátásu iparosnak, mindeddig félreismert pénzügyi lángésznek tartja magát. A hozzá hasonlókra kicsinyléssel tekint, érezteti embertársával, hogy ő és nem más húzta ki a nagy lutrit, házi istenné lesz és saját családjától is határtalan tiszteletet követel. Már járása és arczkifejezése is elárulja a nagyzási hóbortot, melybe bele-

Next

/
Oldalképek
Tartalom