Munkálatok - 54. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1891)
I. Rész. Fordítások
Kevélység és alázatosság. 49 közt talán csak az a különbség, hogy némelyeknek legalább látszólag van némi okuk a büszkélkedésre, jóllehet tulajdonképen ezeknek is csak úgy nincs okuk, mint bárki másnak ; másoknak ellenben még képzelőtehetségük sem tud olyas valamit előállítani, amire büszkék lehetnének s így büszkeségük oka semmi, sőt a semminél is kevesebb és azért gőgös szamarak. Sajátságos, hogy a világ még leghamarabb a nemesi büszkeséggel békül ki. Nem mintha a gőgnek e neme jogosabb, vagy elismerést érdemlőbb volna. Az elődökre való büszkeség semmivel sem áll előbbre a többi képzelődésnél. Nincs semmi ellenvetésünk a nemesi előjogok ellen, legalább e helyütt nem érdekelnek bennünket. Semmi esetre sem helytelenítjük a tiszteletet, melyet az emberek valamely ősi nemzedék utódai iránt mutatnak, sőt dicsérjük, ha a nemesség megemlékszik atyái hőstetteiről és azokat utánozni igyekszik ; de nem tűrhetjük, hogy valaki saját érdemeit összetéveszsze máséival. A nemesek élvezzék elődeik anyagi hagyatékát, de ne az átruházhatatlan javakat, melyeket az ősök nem hagyhattak örökbe ; ne dicsekedjenek a sírboltjaikban feltámadásra várakozó ősök tetteivel, érdemeivel s kiváló tulajdonaival, melyekkel a nyilvános és magánéletben jeleskedtek. Az állam birtokába adja a jogos örökösnek az örökséget; de erény, hősiség, hazaszeretet, müérzék, bőkezűség és nagylelkűségről a telekkönyv mit sem tud, ily szellemi javakat nem lehet örökölni, az örökös azonban megszerezheti ezeket jószántából és saját emberségéből ; és ha megszerzi azokat, tisztelni és becsülni fogjuk őt, sőt, ha saját szivének és fejének alkotásait képes fölmutatni, készek vagyunk neki egy kis büszkeséget is elnézni. Legyen büszke az árvákra, kikről gondoskodik, a templomra, melyet építtetett, alattvalóinak jólétére s Isten kegyelmére, mely épen őt választotta jóságának eszközéül, de ne pénzes zsákjára, birtokára, tehetségére és arisztokratikus modorára, melylyel a kevés jót végrehajtotta. Már Sallustius megjegyzi, hogy a büszkeség a nemességnek közös rossz tulajdonsága — »Superbia commune nobilitatis malum.« A büszkeségnek az a sajátsága, hogy a legtisz4 Munkálatok. — A modern társad, hamis eszméi.
