Munkálatok - 54. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1891)
I. Rész. Fordítások
46 A modern társadalom hamis eszméi. nek egymástól, mégis megmaradt a bizonyos tulajdonságokra való büszkeség és más törzsbelieknek megvetése azon tulajdonok hiánya, vagy oly nemzeti sajátságok miatt, melyeket az idegenek hibának és véteknek tartottak. Azt is el kell ismernünk, hogy a népek művelődése nem történt egyenletesen. Amint a nemzetek hajlama és ösztöne különbözőképen nyilvánult, aszerint érték el a népek tehetségük szerint ezen vagy azon psychikai vagy phvsikai téren a fejlettségnek magasabb fokát. Semmi sem természetesebb, minthogy minden nemzet saját tulajdonait tekintette legbecsesebbeknek és másoknak erényeit, melyek nála hiányoztak, becsmérelte. Mások jó tulajdonságainak kicsinylése veszekedésre és gyűlölködésre vezetett és így a nemzetek súrlódása közvetlenül a nemzeti büszkeségből származott. Még ugyanazon népcsaládok tagjai is ellenségeskedésbe keveredtek és egymásnak szemére dobbantották gyöngéiket. így származott p. o. az idegenkedés északi és déli németek, oroszok és lengyelek között. De már a homályos ókorban is sok esetben nagyobb volt a görög köztársaságok egymás között való gyűlölködése, mint a közös ellenség, a perzsák és később a mindent elnyelő Róma ellen. A kereszténység legszebb müveinek egyike, hogy fölszabadította az emberiséget a nemzetiség bilincséből. Az emberi tevékenység mezeje egész a végtelenig ki lön tágítva. Aki Krisztus tanát vallja, arra nézve megszűntek a birodalmi és nemzetiségi határok; amerre emberek laknak, mindenütt testvérekre talál, vagy legalább is testvérekül kellene őket tekintenie. Minden embernek egyetlen egy atyja van — a mennyei Atya, egyetlen és közös feladata, melynek minden más alá van vetve — t. i., hogy a kitűzött végczélt elérje. E végczél azonban az emberi lét szűk körén kivül esik és egész más természetűnek látszik, mint ama részleges czélok, melyek után az emberiség Krisztus eljöveteléig törekedett. Ha valahol a nemzeti föladatot és czélt az általános és legfőbb czélnak eléje teszik, a czéloknak ily fölcserélése az emberiség hanyatlását és az Isten által elénk tűzött czéltól való elesést jelenti. Ha valahol Isten szolgái, kik az isteni akarat hű hirdetői kötelesek lenni, e fölcserélést elősegítik, súlyos bűnnek lesznek részeseivé.
