Munkálatok - 54. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1891)

I. Rész. Fordítások

Hangzatos, de hamis szavak.

időn a tapasztalt férfiak egyes mondásainak tarthatatlanságát igyekszünk kimutatni, nem azért tesz- szük, hogy vakmerőségünk által mint gáncsolok és szőrszálhasogatók csak legkisebb sugarát is önfejűnkre vezessük ama dicsfénynek, mely ama szellemóriásokat körülveszi, hanem egyedül csak azért, mert azt hisszük, hogy ezen nagy mondásokat szerencsétlenül választották és a hamis előzményekből ép oly szerencsétlen következtetések keletkezhetnek.

Schillernek egyik minduntalan ismételt mondása igy hangzik : » Ki kora legjobbjainak eleget tett, minden időnek élt.«.

A kifejezés szépen hangzik, csak az a kár, hogy a hangzáson kivül semmi sem rejlik benne.

»Ki kora legjobbjainak eleget tett!« Ki az az »0«, ki kora legjobbjainak eleget tett és kik azok a »legjobbak«? Azt hiszi a költő, hogy a kovács, ács, bognár, szíjgyártó, ki munkájával iparostársainak legjobbjait kielégítette, minden időnek élt? Vagy a »legjobbak« alatt ezen iparosoknak legkiválóbb kundsaftjait érti? Vagy talán a bürokráczia szolgálataira gondol, amely jeles hivatal főnökének elismerése folytán halhatatlanságra tarthatna igényt?

A költő e mondásában valószínűleg nem az alsóbb ren- düekre gondolt, hanem a művészeket, Írókat, államférfiakat, egyszóval az előkelőket és hatalmasokat tartotta szem előtt.

Még ha csak egyes társadalmi körökre szorítkozunk is, akkor is nagyon gyenge lábon áll e kifejezés igazsága. Vannak írók, festők, szobrászok, kik koruk legjobbjainak eleget tettek ugyan, de azért bizonyára nem éltek minden időnek.