Munkálatok - 54. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1891)

I. Rész. Fordítások

26 A modern társadalom hamis eszméi.

ama szó, akkor csak a gyenge hangot vennők észre, csak a szót kisérő taglejtést látnok — mig szivünk érintetlen maradna; mivel azonban a »Divina eommediá«-ban hangzott el, megérti az ember, hogy a Legirgalmasabbnak keze leér a földre és felemeli a szegény lelket.

Megértjük és örülünk, hogy Isten angyala megelőzi a sötétséget és magához ragadja, erősen tartja s azon szellemek országába viszi a lelket, hol az isteni békét emberi szenvedélyek zivatarja nem zavarja többé. Az ember megkönnyebbül és megvigasztalódik azon gondolatnál, hogy egyetlen igazság által a vélekedéseknek egész serege, egyetlen jó cselekedet által a gonosz tettek egész sora kiengesztelhető. De csak balgák és képmutatók hihették, hogy az isteni irgalmasságra való öntudatos számítás sikerülni fog nekik. Csak a balga helyezi reményét e frivol mondásba: »Vígan élni, bűnbánóan meghalni annyit tesz, mint az ördögnek számítását meghiúsítani.« Ki azzal hitegeti magát, hogy életének utolsó pillanatában egy hazug könycseppel megindíthatja az Istent s épen azért bűnt bűnre halmoz, mig a gonosz szellem »Faust« szavaival nem figyelmezteti őt: »Fauste praepara te« és »Fauszt, közéig az éj!« — az rettenetesen csalódhatnék s a boldogító »Mentve vagy« helyett azt hallhatná az ördögtől: »Éjfél van már/«

Ennek Isten irgalmában való valcrnerő bizakodás a neve. Buonconte nem számítgatott ezen irgalmasságra, s nem mondogatta: »Az okosság idővel jár«, és: »Ha a világ magunkra hagy, Istenhez fordulunk.« Buonconte az emberi gonoszságok örvényébe sodortatott, vétket vétekre halmozott, de nem vétkezett a Szentlélek ellen, nem az igazság Lelke ellen. A hitnek a szív rejtett zugában mostohául táplált világa még mindig széthinté gyenge, derengő fényét és némelykor, ha mindjárt hónapok, sőt évek eltelte után is buzgó fohászt csalt imától elszokott ajkaira; de a casenti- nói férfiú sohasem gondolt arra, hogy Istent megcsalja és igy a kiáltás: »Mária!« őszintén és becsületes módon lo- pódzott fel szive mélyéből elhalványuló ajkaira. S mint láttuk, nem eredmény nélkül. A gonosz szellem Buonconte érzéketlen holttestén tölté ki bosszúját, mint mérges gver-