Munkálatok - 54. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1891)
I. Rész. Fordítások
Egykönycseppért. 27 mekek teszik, kik esztelen haragjukat élettelen tárgyakkal akarják éreztetni. Bármily csodálatra méltó is Dante »Divina comme- dia«-jának idézett helye, mégis az idézett verseknek nem külső becse indított bennünket azok magyarázgatására, hanem azon összehasonlíthatatlan belérték, mely az irgalmasságot leginkább megilleti. Egy könycsepp mennyi bűnt tőről el ! A világosság angyala egyetlen könycsepp kedvéért kiragadja a haldokló lelkét az ördög karmai közül, jóllehet Isten, maga a szépség, igazság és jóság az, kit Buonconte megsértett; jóllehet Urunk és Üdvözítőnk, ki maga a fönség és jóság, joggal panaszkodhatott volna ezen nyomorult, méltatlan bűnös ellen, Isten mégis kegyelmes volt hálátlan teremtménye iránt ! — Kik vagyunk mi, hogy bár semmivel sem vagyunk jobbak Boun- contenál, mégis könyörtelenek vagyunk felebarátunk iránt? Kik vagyunk mi, hogy utálattal fordulunk el attól, ki elég merész volt nekünk ellenmondani, minket sérteni és bántalmazni merészkedett? Kik vagyunk mi, hogy a szegény Lázárt elrúgjuk magunktól, ha esdve nyújtja felénk kezeit ? Kik vagyunk mi, hogy kutyával hajtatjuk ki kapunkon a bűnbánó tolvajt s hogy kutyakorbácscsal űzzük el a szerencsétlent, ki szállást keres nálunk ? Ah ! Mintha bizony toronymagasságban állanánk a szegény bűnös fölött, mintha nem is sejtenők, hogyan lehet vétkezni s a bűn ellen mély gyűlölet volna szivünkbe oltva ! De mi sem vagyunk jobbak annál, aki fölött pálczát törünk és fájdalom, nagyon is jól tudjuk, hogy áll a dolog a vétekkel, annyival is inkább, mert ezen a téren nagy tapasztalataink vannak. Igaz, hogy mi nem követjük el ugyanazon hibákat, melyeket az alsóbb néposztályhoz tartozó megvetett embertársaink. Nem lopunk ezüst kanalakat, nem találnak minket részegen az utczán, vagy az árokban fetrengve. De hogy a velünk egyranguak itt-ott nem rabolják-e meg felebarátjukat becsületében és ártatlanságában, ha kellőleg ellenőrizve nincsenek s hogy embertársuk teste helyett nem ejtenek-e kárt lelkén, azért már nem mernénk jót állani.
