Munkálatok - 54. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1891)
I. Rész. Fordítások
16 A modern társadalom hamis eszméi. a többség leteperje a kisebbséget, de a kisebbség nyakára hághat a többségnek. S valóban nem mutat nagy vitézségre, ha az erős legyűri a gyöngét, ha azonban egy-két ellenséges táborbeli hős százezereket tesz tönkre, ez mindenesetre nagyban emeli a jogérzetet. Yvetotot nagyobb részt katholikusok lakják. Se baj! Nyújtózkodjanak és terjeszkedjenek ezek a mennyire tetszik, az iskola szellemére semmiféle befolyást nem engednek nekik. Az iskola felekezet nélküli és felekezet nélkülinek kell maradnia mindvégig! S hogyha a katholikusoknak ez ellen valami kifogásuk volna, az iskola igazgatóinak csak az alacsonyabb melléképületre kell mutatniok, melyben katholikus vallástant adnak elő. Ami a nyolcz évi kötelezettséget illeti, az elengedhetetlen, mert lehetetlen, hogy az ifjúság rövidebb idő alatt az értelmiség és tudás föltétlenül szükséges színvonalára jusson. Erre nézve kétségtelenül a katonaság altisztjeiben megkívánt képzettség a mérvadó. Mihez is foghatna egy káplár a Toricelli-féle cső, vagy a rugalmasság törvényeinek ismerete nélkül? Mihez a »frájter«, ha csapatjában rekedtség ütne ki és még csak árpaczukrot sem tudna készíteni nekik ? Nem ! Már azon nagy gond is, melyet egész Európa a hadsereg pontos kiképzésére fordít, kényszeríti az államot a nyolcz évig tartó iskolakötelezettség fentartására. Egészen máskép fog azon katona megverekedni, aki az anyag tehetetlenségének és a súrlódás hányadosainak törvényeiről kellő oktatást nyert, mint egy másik, aki csak annyit tud, hogy az ember sima utón könnyebben halad előre, mint fövényen vagy kavicson. Ily körülmények között nem bir-e a jogosság színével az uj iskola barátainak ezen jóslata : »Ég és föld elmúlnak, de a mi népiskoláink változatlanul ugyanazok maradnak« ? Mi persze hogy nem tudjuk, mit szóljunk, az yvetoti iskola ezen dicsőségéhez. A csiga szivének, vagy a Naida Proposcidea szaporodási rendszerének tökéletes ismeretéért egy fagarast sem adna semmiféle üzletember és ezen tudománykincs boldog tulajdonosának minden gazdagsága daczára is éhen kellene halnia, ha mint tanár előadásokat nem tartana az állattanból. De ahány ház, annyi szokás! Nekünk nem
