Munkálatok - 54. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1891)
II. Rész. Eredeti dolgozatok
***T**T*T 376 Munkálatok. — Az Itala és Vulgáta. IA A tridenti sz. zsinat határozatának értek mezése a Vulgáta autheneziájáról. |zon sok és nagy jótétemények közt, melyekben az . isteni gondviselés az egyházat a tridenti szt. zsinat által részesítette, első sorban érdemel említést az, hogy az egvbegyült zsinati atyák a szentírás annyi latin fordítása közül a Vulgátát nyilvánították ki authentikusnak. Mily időszerű volt e határozat s mily nagy haszon háramlóit ezzel az egyházra, mindenki beláthatja, ki a XVI. század vallási viszonyaira egy tekintetet vet. A nyugati egyház már közel nvolcz századon át használta s tisztelettel forgatta a Vulgátát, midőn egyszerre csak a XVI. században sokan »barbarizmusai« miatt az eddig köztekintélynek örvendő Vulgátával nem törődni, azt kerülni, sőt nyíltan elvetni kezdették s új, önálló szentírásfordítások gyártásához láttak. De ez még hagyján ! magában véve nem lett volna oly nagy baj, hanem hozzájárult egy új eretnekség : a protestantizmus. A zavarosban halászni szerető protestánsok belátták, hogy itt az alkalmas idő vallási mételyeik terjesztésére. Tudták, hogy a Vulgáta népies latinsága a renaissance felvirágzásával dicsekvő XAU. század tudósai s műveltjei klasszikus ízlésének amúgy sem tetszik s most, hogy a Vulgáta iránt az ellenszenvet még jobban növeljék, azzal álltak elő, hogy annak szövege nemcsak latintalan, hanem hibás és romlott is, mintha az egyház Isten igéjét elferdítette volna! Ily czé- géres hazugságokat terjesztették ők épen akkor, midőn a szentszöveget tetszésök szerint csűrni-csavarni s Luther német bibliájához idomítani kezdték1). *) Ugyancsak rájuk illett tehát a találó közmondás, hogy : >Az kiabál a legjobban, akinek a háza ég !«