Munkálatok - 54. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1891)
II. Rész. Eredeti dolgozatok
mmm ■ A tridenti sz. zsinat és a Vulgáta. 377 Ily elfordulás a Vulgátától, bár nem oly nagy mértékben, sajnos, még a katolikusoknál is észlelhető volt. Érsekek, püspökök... egymásután folyamodtak a pápához : engedné meg nekik a breviárium psalmusait görögül recitálni, hogy a Vulgáta zsoltárainak rossz latinsága el ne rontsa finom, klasszikus nyelvérzéküket. Sőt találkoztak oly vakmerők is, még pedig úgy a protestánsok, mint a katolikusok közt, kik saját gyatra fordításaikat a »Vulgáta« czégére alatt kezdték terjeszteni, épen azon fordítás nevével díszítvén sokszor gyarló és hibás fordításaik homlokát, mely ellen leginkább lármáztak x). Hozzájárult ezen bajokhoz még egy más, s talán a legnagyobb baj t. i. a hitújítók ama desperált elve: hogy a szentirás mindenki által eléggé érthető és világos ; ami már magában véve is, — eltekintve a sok uj, rendszerint rossz és elferdített szentirásfordításoktól, melyek megannyi absurd vallási tan melegágyai lehettek, — oly szabad tért engedett mindenki önkényének a szentirás értelmezése körül, hogy ez az egyházra, az igaz hitre a lehető legveszélyesebb és legszomorúbb következményeket rejtette magában. Ily körülmények között, nem csoda, hogy az eddig köztekintélynek örvendő Vulgáta authencziája homályba borúit, jelentősége csak irodalmivá törpült és csak mint a régi nézetek képviselője szerepelt. Ezen állapot tarthatatlan volt s az egyház tovább nem nézhette tétlenül ; véget kellett vetnie ama borzasztó zavarnak, melyet a fordítások egész özöne okozott, nem tűrhette tovább a szabadonczkodást a szentírásfordítások könnyelmű gyártása körül, mert különben a hivők hitét a lehető legnagyobb veszélynek teszi ki. Ép azért a tridenti zsinat, hogy tovább ne hagyja kétségben a híveket, hogy miheztartás végett tudják, hogy a sok latin szentirásfordítás közül melyiket követhetik lelkiüdvük veszélyeztetése nélkül, 1576. évi január 17-én, a IV. ülésen hozott határozatával a Vulgátát nyilvánította ki authenti- kusnak, a következő szavakkal : ú V. ö. Kaulen: Gesch. der Vulg. 302—317. 11. Tették ezt azért, hogy e czím alatt fordításaik minél gyorsabb elterjedést nyerjenek.
