Munkálatok - 54. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1891)

II. Rész. Eredeti dolgozatok

Mikor ment ki használatból az Itala.

347

A mi a szükséget illeti, nem tagadjuk, sőt megengedjük hogy Afrikában nagyobb szükségét érezhették a latin fordításnak, mint Itáliában ; de azt sem tagadhatja senki, hogy Itáliában is érezték e szükséget még pedig sokkal előbb mint az afrikaiak, mert Itáliában mindjárt »primis fidei temporibus,« Tacitus szerint Nero uralkodása alatt már »ingens multitudo Christianorum« volt1); a hívők többségét pedig eleinte az alsóbbrendüek képezték, kik szintén anyanyelvükön a latinon kivül mást nem értették; tehát ezeknek is csak oly szükségük volt latin szentirásfordításra, mint az afrikaiaknak s bizonyosan nem is maradtak anélkül oly hosszú időn keresztül! — Azért az Itala eredetére nézve azt valljuk, mit a biblikus tudósok többsége, t. i. hogy Itáliában készült s innen ment át Afrikába is.

Azon kérdésre, hogy mikor keletkezett az Itala, határozottan felelni nem lehet. Ha azon latin fordításokhoz soroljuk, melyekről sz. Ágoston azt mondja, hogy »primis fidei temporibus« keletkeztek, akkor eredete fölviendő még az I-ső századba2). Annyi azonban bizonyos, hogy a II. század közepén már létezett.

Bizonyítja ezt:

a) az eretnek Marcion kánonja, melynek könyvei az Itala könyvei, de elferdítve ; Marcion pedig a II. században élt.

b) Sz. Irén müveinek fordítója a II. század közepén már az Itala-szöveg szerint idézi a szentirást.

o) Tertullián a II. század végén azt írja, hogy az Itala már egész Afrikában van elterjedve.

Többen a pápát is vélik megjelölhetni, aki alatt keletmás ehhez hasonló felhozakodása épen nem bizonyít többet, mint miséinkben a »Kyrie eleison« ; t. i. azt, hogy Rómában a liturgikus dolgokban a görög ajkuakra is tekintettel voltak.

') Tacitus : Annales XV. 44.

2) Mert sz. Ágoston u. a. helyen, hol azt mondja, hogy »primis fidei temporibus« sok szentirás-fordítás készült, azt is megjegyzi, hogy: »...latinae linguae homines ... nunc instruendos suscepimus«. Doctr. Chrst. II. il. Kaulennél (114. lap). Itt tehát általában beszél a latin ajkuakról s igy a »primis fidei temporibus« kifejezés Itáliát tekintve csak az I. századról érthető, melynek második felében ott már virágzó egyházak voltak.