Munkálatok - 54. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1891)
II. Rész. Eredeti dolgozatok
T":^ ’ ****.... ""..... ■ V-. -, ... 348 Munkálatok. — Az Itala és Vulgáta. kezett; t. i. I. Pius pápára gondolnak, ki 142—157-ig kormányozta az egyházat. Véleményüket elég valószínűvé teszi az, hogy ő volt az első latin származású pápa s kormány- kodásának ideje is meglehetős hosszú (15 év) volt. A fordítás nyelvezete is korai eredetére enged következtetni, t. i. pórias, népies nyelven*) van írva, ami mutatja, hogy akkor keletkezett, mikor még csak a nép alsóbb rétegéből került ki a hívek serege. A fordításban tehát ezek Ízléséhez kellett alkalmazkodni. A második század közepe felé már azt látjuk, hogy a keresztény vallás nemcsak a nép alsóbb rétegében talált követőkre, hanem a legnemesebb és ősrégi római családok tagjai közt is, milyenek a Corneliu- sok, Caeciliusok, Aemiliusok, Aemiliánusok stb., sőt a császári család sarjai közt is akadtak buzgó s jámbor keresztények * 2 3 * * * *). Ha tehát későbben keletkezik az Itala, akkor bizonyára ezekre is tekintettel lettek volna a nyelvezet dolgában. Ezen Itala-fordítás a latin egyházban általános használatnak örvendett, s épen ezen körülménynél fogva nagyon sokszor lemásolták. Hozzájárult, hogy ezen latin fordításon kívül még számos más is volt ; innen történt azután, hogy a leírók másolás közben más fordításokból is vegyítettek több helyet az Itala-szöveg közé ; sőt némelyikök odáig ragadtatta magát, hogy ami pl az egyik evangélistánál rövidebben volt meg, a másiknál hosszasabban, az utóbbinak hosszabb elbeszélését az elsőéhez irta stb. — s így össze- hánytvetett mindent8), *) Arnobius adv. Gent. I. c. 45. : »trivialis et sordidus sermo«-nak nevezi az Itala nyelvét, mely »barbarismis et soloecismis est obsoletus«, melynek beszélői nem igen törődtek azzal, »si in numero, aut casu praepositione, participio vel coniunctione peccaverint.« Rönsch : Itala u. Vulg. 2. lap, 2) alatt. z) V. ö. Vascotti : Historia Ecclesiastica 65. s köv. 11. 3) Erről panaszkodik szt. Ágoston, midőn de doctr. Chr. 1. X. ezt írja : »Magnus siquidem hic nostris in codicibus error inolevit dum, quod in eadem alius Evangelista plus dicit, in alio, quia minus putaverint, addiderunt; vel. dum eundem sensum alius pariter expressit, ille, qui unum e quatuor primum legerat, ad ejus exemplum ceteros quoque aestimarit emendandos.« Kaulennél (Gesch. der Vulg. 157. 1.)
