Munkálatok - 54. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1891)
II. Rész. Eredeti dolgozatok
WW 346 Munkálatok. — Az Itala és Vulgàta. A mi szülőhazáját illeti e szentirásfordításnak, — nem egyeznek meg a biblikus tudósok. A többség azt tartja : hogy Itáliában keletkezett. Állításuk mellett sz. Ágoston szavai is kardoskodnak, ki azt mondja, hogy a latin fordítások közt az emelendő ki különösen, mely ott keletkezett, »honnan maga a keresztény tan származott hozzánk.« 1) Szt. Ágoston Africa proconsulárisban mondja e szavakat, ide pedig Itáliából jött a keresztény tan. Egy másik helyen ugyanazon tudós szentatya határozottan »Italéi-nak nevezi e fordítást, mely elnevezéssel természetesen oly szentirásfordítást akar megjelölni, mely Itáliában keletkezett.2) Mások ellenben azt vitatják, hogy Africa proconsulárisban keresendő az Itala származási helye ; mert — mint mondják, — itt nagyobb szükség volt latin fordításra, mint Italiában, ahol mégis sokan értették a görög nyelvet, míg Afrikában a hazai nyelven kívül csak a latint értettek. Ezek szerint tehát csak azért neveztetett Italának, mert Itáliából hozottt códexek nyomán készült. így Sabatier, Wiesemann, de Rossi stb.3) ')»... unde ipsa doctrina comeavit« Sz. Ágoston: Contra Faustum. Kaulennél idézve. (Gesch. d. Vulg. 117. lap 2. jegyzet.) 2) »In ipsis autem interpretationibus Itala caeteris praeferatur, nam est verborum tenacior cum perspicuitate sententiae« Sz. Ágoston Doctr. Christ, lib. 2, II. 15. Kaulennél. (Gesch. der. Vulg. 116. 1. 2. j.) Mint szent Ágoston e helyéből látható, ezen elnevezés »itala interpretatio« terminus technicus gyanánt használtatott. Italus, — a, — um ritkább képzés ugyan, de gallus, hispanus stb. efféle mellett' egész rendes. (Kaulennél u. o.) 3) De Rossi »Roma sotterranea« ez. művének 2. kötetében a katakombákban található sok görög epitaphion után azt következteti, hogy Rómában az első 3 században a görög volt a liturgikus nyelv ; s ennek nyomán azt mondja hogy : Itáliában, névleg pedig Rómában nem volt szükség a szentirást görögről latinra fordítani s így az Itala sem keletkezhetett Itáliában, hanem Africa proconsulárisban. Az epitáphionok után azonban ily következtetést vonni nem lehet. Mert a görög epitáphionok mellett egy sereg latint is találunk, — s ezekből joggal az ellenkezőt lehet következtetni. Legvalószínűbb, hogy a görög és latin epitáphionok vegyes használata onnan ered, hogy a művelt osztály mely görögül társalgóit görög, a köznép pedig csak latinul értvén, latin epitáphionokat készíttetett. Igen jól jegyzi meg dr. Kaulen (Gesch. der Vulg. ez. művének 114. lapján 1. alatt) hogy de Rossinak ezen és
