Munkálatok - 54. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1891)

I. Rész. Fordítások

V

rrw .

4 A modern társadalom hamis eszméi.

Ezen lapok ugyanazon eszmét szolgálják s akár a r,égi terv kiszélesbítéseül és az előbbi mű folytatásául is tekinthetők.

Hogy a társadalom mily irányban kezdett fejlődni, a 70-es évek elején szemmel látható volt ugyan, de már az, hogy vájjon az a megkezdett utón halad-e tovább is, épen nem volt oly felismerhető s még kevésbé lehetett látni azt a gyors és biztos haladást, mely reményt ad, hogy a kitűzött czél gyorsított léptekkel lesz elérve.* Főleg, mert még haboztak, mily álláspontot foglaljanak el az egyházzal szemben. Az egyházi latitudinarismus akkor még csak csirájában volt és az 1873. májusi törvények még csak a messze látóhatáron mutatkoztak sötét felhőkként. Ily körülmények közt időszerűtlennek vélte a szerző az ördögöt a falra festeni s meghatározott viszonyokat venni szemügyre. Nagyobb olvasókörre hathatott, nagyobb sikert arathatott azáltal, hogy minden positive! mellőzött s ebben nem is csalatkozott, sőt elismerést aratott még ott is, hol ma bizonynyal visszatetszéssel — ha nem egyenesen ellenszenvvel — fogadják.

A társadalom azóta nagyon sokat haladt. Bilincset bilincs után rázott le magáról — hogy elleneink szája ize szerint beszéljünk — s küzdelmei árán birtokába vette a világosság s igazság kincseit.

Ezek után már most azt kellene hinnünk, hogy mindezen dicséretreméltó vívmánynyal együtt szert tett arra a lelkierőre is, mely el nem ferdíti az igazságot és minden tartózkodás nélkül beismeri, amit kell ; de itt elzsibbad a szárnyak ereje, itt lehanyatlik az egetostromló nemzedék a durva göröngyig. A Titán szegény szatócscsá lesz, ki az együgyű vevőnek arany helyett sárga rezet, gyémánt helyett üveggyöngyöt árulgat.

Az a processus, melynek czélja az európai nemzetek szemére hályogot vonni, nem tegnap vagy tegnapelőtti keletű. Az »eritis sicut Deus« igék réges-régen elhangzottak már a szentségtelen ajkakról s az emberi hiúság tetszelgett az Istenhez való hasonlóság megfontolatlan gondolatában, törekedett azt meg is valósítani, a szabad kutatást lefoglalta a maga számára, elveté a hagyományt, a szentirás értelmezésének jogát magának tulajdonítja s azt vélte, hogy az isteni titkokat és végzéseket az emberi társadalom terveivel egy sorba állíthatja.