Munkálatok - 54. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1891)
I. Rész. Fordítások
Előszó. 5 Az Istentől való elszakadásnak természetes következménye az emberi tekintély ellen való zendülés volt. Ennek daczára rendkívüli eszközökre volt szükség, hogy meginogjon és végre tökéletesen kialudjék az a meggyökerezett tisztelet, melylyel az ember a törvény és az elöljárók iránt viselkedik. Arra volt szükség, hogy maga a tekintély legyen hűtelen önönmagához, ő adjon rossz példát, ő legyen az, ki lemond az önbecsülésről, hogy ő lázadjon fel az egyház ellen, hogy ő fogadja szolgálatába a lázadókat s saját kezével ássa meg azon aknát, mely őt a légbe röpítse. — 150 év előtt — hogy ne menjünk vissza egész az abszolutizmus alapításáig — mondom, másfél századdal ezelőtt kezdődött a szabadelvű eszmékkel való szeszélyes játék. A fejedelmek és tanácsosaik szerencsétlen elvakultságukban azt hitték, hogy mellőzhetik a jogot és erkölcsöt, teljhatalommal csatolták állásuk kiváltságaihoz még azon szabadalmat is, hogy ők minden alul ki vannak véve s felmentvék azon kötelességek alól, melyeket az egyházi és emberi törvények parancsolnak. Oly férfiakkal kaczérkodtak, kik a vallást és erkölcsöt túlhaladott álláspontnak hirdették, a legkegyesebben fogadták az Isten és egyháza iránt való engedetlenségre a felhívást, megengedték és pártolták az uj tan terjesztését, mely az embert úgy tekinti, mint aki a világ életfáján a virágot képezi s az emberi szervezetet azon lénynek, melyben az istenség jut öntudatra. Gyönyörködtek azon kisebbszerű cselszövényekben, melyek nevetségessé és a nyilvánosság gúnytárgyává tették barát- jaikat és szolgáikat. Nem gondolták meg, hogy az emberi szervezet feje oly szoros összeköttetésben áll a többi tagokkal, hogy ha a karok és lábak fájnak, e fájdalmat amaz is megérzi. XVI. Lajosnak és Mária Antóniának kellett lakolniok eme nagy tévedésért és bizonyságul szolgálniok arra nézve, hogy elődjeik módszere mily hibás volt. Azt kellett volna hinnünk ezek után, hogy az utódok megjavulnak. A forradalom 1789*ben Francziaországot igázta le, ma egész világrészünkön uralkodik; XVI. Lajos kényszerítve adott engedményeket, a XIX. század uralkodói versenyezve adnak engedményeket annak, amit korszellemnek nevezünk. XVI. Lajosnak szemére vetették, hogy szabadelvű minisztereket hívott meg,
