Munkálatok - 54. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1891)

I. Rész. Fordítások

ELŐSZÓ.

látszat világát éljük, mely — ha nem is teszi lehetetlenné — de legalább is megnehezíti azt, hogy be- ^ hatoljunk a dolgok lényegébe, mely a látszat mögött rejlik. Csak ott az igazság, ahol a külszín a belsővel mindenben megegyezik. Az igazság keresését mindenkor emberhez méltó feladatnak tekintették. Legyenek tehát e lapok az ily irányú törekvésnek — nem mondjuk, hogy a feladat megoldásának — szentelve.

Volt idő, mikor, ha voltak is ellenmondások, mégsem volt oly éles és szembeötlő az ellentét a dolgok belső mivolta és külső mibenléte között. Könnyen kitalálható, hogy a keresztény világnézet éráját értjük az érzékfölötti eszmék uralmával.

Az emberiség történetének e korszaka letűnt a felvilágosult ember számára. Édes keveset használ az, ha valaki e miatt férfiúhoz nem illő s még hozzá hasztalan panaszokra fakad, vagy ama csalódásban ringatózik, hogy a kereszténység eszményi kora ma-holnap újra visszatér.

Amit valaki az isteni eszmék kincsesbányájától elfordult világ ostorozójaként tehet, az mindössze annyi, hogy világosságot terjeszthet és megakadályozhatja azokat, kik a jámbor és hivő lelkeket megtéveszteni próbálják és a fogalmak meghamisítását és összezavarását tervezgetik. Tizenhét éve már annak, hogy először kisérlettiik meg a mai társadalom képéről lerántani az álarczot, midőn »Das Komödiantenthum in der Gesellschaft« czímű anonym müvünket kiadtuk és ezen első kísérletünk eredményével eléggé meg lehettünk elégedve.

1*