Munkálatok - 54. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1891)
II. Rész. Eredeti dolgozatok
ugyanis a sz. Máté által említett »kőszál«, »szikla« alatt majd Krisztus Urunkat, majd Péter hitét, majd Jézus istenségéről tett ünnepélyes nyilatkozatát, majd Pétert értik. Ebből kovácsolnak érvet a pápaság ellen és azt mondják: ime asz. atyák nagy része, köztük a lángeszű sz. Ágoston is, nem Péter elsőségét látják az idézett helyben. Itt első sorban azt kérdezhetnők a protestánsoktól, miért támaszkodnak e hely értelmezésénél a sz. atyák magyarázatára , hiszen szerintük egyedüli hitszabály a szentirás ? Igaz, mi állítjuk, hogy ha a sz. atyák valamely szentirási helyre nézve egy véleményen vannak, véleményük döntő. De azt korántsem állítjuk, hogy ez az egyedüli mód és eszköz a szentirás értelmezésére. Ha tehát a sz. atyák a szóban levő helyre vonatkozólag nem volnának is egy értelemben, bár, mint látni fogjuk, ez nem forog fen, van más mód, mely után induljunk. Igaz, a szt. atyák némelyike Péter hitét vagy Krisztus istenségéről tett ünnepélyes nyilatkozatát érti a névqa, kőszál alatt, azonban korántsem azért, hogy ezzel kizárják a szónak tulajdonképeni értelmét, t. i. Péter személyét. Teszik ezt erkölcsi, szónoki czélból. Péternek hitét, ünnepélyes hitvallását ugyanis igen ügyesen felhasználhatták erkölcsi intelmeikben, szónoki buzdításaikban. Vagy tették ezt metony- mikus értelemben, a tulajdonságot véve a személy helyett. Ily értelemben mondja szt. Ágoston *) »hogy a tengeren nem Péter teste, hanem hite járt« és szt. János: * 2) »ez a győzelem, mely meggyőzi a világot, a mi hitünk. Ki az ki meggyőzi a világot, mint aki hiszi, hogy Jézus az Isten fia « Joggal emelhették ki a szt. atyák Péter hitét és nyilatkozatát, mert hiszen épen rendíthetetlen hitéből fakadó nyilatkozata adott alkalmat az Üdvözítőnek, hogy őt az egyház alapjává tegye. De a hitet nem választhatták el Péter személyétől, mert a hit, mint valakinek tulajdonsága abban és azáltal él, akinek tulajdonsága, nem elvontan. Miért is Péter apostol hitét és hitvallását Péter személyétől elvontan gondolni az egyház alapjának, kézzel fogható képtelenség. >) Perrone Praelect. Theo. v. II. p. 229. 2) Ján. I. lev. 5. 4. s köv.
