Munkálatok - 54. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1891)

I. Rész. Fordítások

m

160

A modem társadalom hamis eszméi.

megőrzött titok, a felizgatott kívánság és kíváncsiság oly erővel támadnak a könnyelmű hajósra, mint Poseidontól a sokat szenvedett Odysseusra zúdított ellenkező szélviharok Még menekülésre gondol, de már elkapta az örvény. Nincs semmi segély! Átölelve tartják; hangja csókokba vész, puha karok bénítják erejét s nem bírja kivetni a mentőhorgonyt. Érzékei megbénulnak ; idegen gondolkodás és érzés foglalja el kínzott agyát. Ellenállása egyre gyengébb lesz ; végre elbukik s rohamosan esik a mélységbe, melyből csak Isten kegyelmével kűzdheti fel magát a rózsás verőfénybe, de önerejével soha !

Ez az igazi ámítás és ezért kívánja a népdal, hogy a szerencsétlen bűnös iránt, legyen bár férfi vagy nő, elnézők legyünk. Mi, kik nem vagyunk oly könnyelműek, mint a nagyon is lágyszívű közvélemény, nem mondhatunk csak úgy könnyedén »igent« vagy »ament« a dologhoz, de megemlékezve az emberi gyarlóságról, inkább igy kell szólanunk Urunkkal és Üdvözítőnkkel: »Ha a többi nem Ítélt el, én sem ítéllek el téged : kerüld jövőben a kísértést. «

Kalypso — a leplezett — hasonlíthatatlanul veszélyesebb, mint a ragadozó Kirke. Ez csak a velőt szívja ki a csontokból és a pénzt lopja ki a tárczából, de megelégszik a földi ember vesztével. Amaz —• xaaáqiooa, naoáy.oxa, qpgevôdahç — megmérgezi a lelket, megöli a jó gondolatokat és kitörli nevünket az élet könyvéből.

Végére jártunk Kalipsónál és Kirkénél tett látogatásunknak. Ha tisztelt olvasóink csalódást éreznek, az nem ami hibánk. Odysseus saját szemével nézte a két ártalmatlan nymphát, mi a magunk szemeivel néztük őket.

0 istennőknek tartotta, mi — hogy rosszabb és otrombább szót ne használjunk — valandináknak tartjuk őket. Boldog aki sohasem akad ily bálványképekre és inkább összetöri azokat, mintsem hogy térdre hulljon előttük.

i.