Munkálatok - 54. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1891)

I. Rész. Fordítások

már szűzies gondolkodásmódban, de nem is akar hinni, épen azért több mint vakmerőség a 19-dik század végén csak mellesleg is szólni oly dologról, melyet az Üdvözítő a kér. időszámítás elején melegen ajánlott s melyet a kér. igazság dicső bajnokai dicsérni soha meg nem szűntek. Nélküle a testi szeplőtelenség merő szappanbuborék és képzelődés. Jogosan állították, hogy az alázatos, becsületes frigy kedvesebb Isten előtt, mint- a szűzi büszkeség szűzies gondolkodás — virginitas mentis — nélkül.

Nem tanácsos a kisértésekkel játszani, mert nagyon nehéz dolog tisztán megőrizni a szívet. Igaz ugyan, hogy voltak szent férfiak, kik győztesen kerültek ki a test ellen vitt harczból, mégis inkább tanácsoljuk, hogy csodálják, mint hogy kövessék őket. Egy Altholm és egy d’Arbrissel Róbert, kik edzett szellemi harczosok voltak, diadalokat arattak, más, ép oly tiszta lelkek szerényen félrevonultak az egyenlőtlen harcztól. Azonkívül sokkal több van az emberben a találékony Odysseus természetéből, mint szt. Róbert szilárdságából. Véleményünk szerint csak egy biztos szer van, hogy a veszélyben helyt álljunk és ez a futás. Inkább veszszen a köpenyeg s maradjon a kűzdtéren a pajzs, mintsem a becsület. Ismerünk embereket, akik biztosítva érzik magukat a szédülés ellen. Lehet, hogy ezideig nem vett erőt rajtuk, de ki kezeskedik arról, vájjon nem lép-e lábuk egy napon oly helyre, hol nem sejtett vereség vár rájuk.

»Bizd el magad, ha szégyent akarsz vallani«, mondja a közmondás és sok embert akkor taszított mélységbe a vakmerő bizakodás, mikor hatalmának tetőpontján volt.

A költők az erkölcsi bukás mentegetésére különös szólamot találtak ki. »Elámitásról«, »az érzékek elámításáról« beszélnek ilyen esetekben és annyi igaz van e szólásmódban, hogy a méltányosan gondolkodó bíró enyhítő körülménynek tekintheti ezt.

Elámítás ! Hatalmas erővel tör a vigyázatlanra. A ne- felejts-kék szemek, a gyengéd, minden legkisebb fuvallatra megmozduló alak, a szemek jámbor pillantása, a gyönyörű ajkak, a hullámzó kebel, behízelgő hang, a csak fáradságosan féken tartott szenvedély, az édes, csak nagyon is rosszul

Látogatás Kalypsonál és Kirkénél. 159