Munkálatok - 54. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1891)
I. Rész. Fordítások
156 A modem társadalom hamis eszméi. bizony furcsának tűnhetik fel, hogy mi merészelünk kifogásokat tenni közérdeklődés tárgyát képező személyek ágyas- sága ellen. Ha a feslett emberre nézve közönbös a leány becsülete, akkor bizonyára az asszony becsülete sem ér többet az ő szemében. De hát mi fölött is panaszkodunk mi tulajdonképen ? — Nevetséges história az egész, mely az idők kezdetétől fogva a mai napig ujra meg újra ismétlődik. Egy túlságosan hiszékeny férjet megcsalnak, egy ifjúságát sirató asszonyt kárpótolnak azon unalomért, melyet férje nem tudott elűzni. Tudják a férjek nagyon jól, hogy az asszony teljes életében félre van ismerve — la femme incomprise — mi rossz van tehát abban, ha lehull szemükről a hályog s igazi színében látják őt ? Ismerjük azon nézeteket, melyeket ezen tárgyról a nagy világ táplál ; tudjuk, hogy a világ szemében képmutató és vaskalapos az, ki ellenkező véleményen van és ezt bátran ki is mondja. Mindazonáltal, daczára hogy a képmutató és vaskalapos nevet vonhatjuk magunkra, ki kell mondanunk, hogy ez a finom tréfa egyenlő az egész erkölcstan nevetsé- gessé-tételével. Ha azt mondjátok, hogy ez vagy az tulajdonképen nem igazságtalanság, hanem csak rossz tréfa, hogy ez vagy az a gonosz tett nem gonosz tett, hanem rosszul sikerült bohózat : akkor hányjátok el és dobjátok tüzbe erkölcsi törvényeiteket s büntető codexeteket, mert semmi czéljuk, semmi értékük nincs többé. Ami kellemes, az meg van engedve, ami rosszul esik, meg van tiltva! Mily komikus és nevetséges dolog, ha a férji becsületében megbántott és vérig sértett férfi, sebzett vadkanként vérre szomjazik, míg a szerencsés csábító gúnyosan mosolyogva s havanna-szivarral szájában kocsikázik s nyugodtan hagyja oda dicső működése szinterét, illetve biztosítja bőrét. Ezalatt nyöszörög a megcsalt férj, miként hajdanta Abner, Dávid király vezére, azon egyetlen bárányka elrablása miatt, mely tulajdonát képezte, míg a gazdag rabló ezernél több báránynyal rendelkezett. Alighanem kitüntetésnek kellett volna tartania a jó Abnernek, hogy egyetlen báránykája megnyerte
