Munkálatok - 54. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1891)

I. Rész. Fordítások

A szép asszonyokról és férfiakról; 133

kell szorítkoznia, hogy mások irányában előzékeny legyen Mi például szemtanúi voltunk, hogy ismerősének, ki elvesztette zsebkendőjét, tiszta zsebkendőt kölcsönzött, hogy egy másikat szivarral kínált meg s egy harmadiknak elvitte levelét a postára, hogy annak ne kelljen oda fáradnia. Barátunk, ha igy szabadna őt neveznünk, de senki sem meri ezen néven szólítani, nemcsak általános jóakarattal viseltetik az emberek iránt, hanem merő buzgóság is, hogy nekik szívességet tegyen.

Azt hozzák fel ellenvetésül, hogy aki mindenkinek barátja, az senkinek sem barátja, ki mindenkit biztosít tiszteletéről, senkit sem tisztel, ki az egész világot méltónak tartja becsülésére, senkit sem becsül. Az igaz, hogy a mi emberünk, akivel csak beszél, mindenkit biztosít legőszintébb vonzalmáról és minden polgártársa iránt egyenlő érdeklődést mutat. Nem lehetne mondani, hogy az egyiket jobban szereti, mint a másikat, de azt igen, hogy mindenkit egyenlő szeretettel ölel keblére. Az örvény, mely emberbarátunk megítélésében köztünk és elleneseink között tátong, körülbelül így jelezhető : Mi igen jó tulajdonságnak tartjuk, hogy barátunk nem ismer és nem is tesz különbséget és hogy lényének melegét, mint a szelíd nap, mely fényét igazakra és bűnösökre egyaránt szétárasztja, kivétel nélkül mindenkivel közli ; jó tulajdonnak tartjuk, hogy még sohasem vettük észre, hogy valakit egy másik rovására előnyben részesített, vagy háttérbe szorított volna. Elleneink másképen érvelnék s úgy vélik, hogy a társadalomban igen nagy az egyenlőtlenség, hogy vannak szeretetreméltó és kevésbé szeretetreméltó emberek, hogy az ember önkénytelenül is vonzódik amazokhoz s visszariad ezektől, hogy a tapasztalás szerint ez vagy az az egyén egyiknek tetszik, másiknak nem. Azt mondják, hogy a jóakarat és barátság két személy vonzalmának eredménye.

Én legjobb akaratom mellett sem tudnék mindenki iránt egyformán barátságos lenni ; de ha mégis általános jóindulatról és különbséget nem ismerő bánásmódról beszélünk, akkor a tökéletes léleknek ezen fenkölt jellemvonását máshol kell keresnünk, mint a közönséges társadalmi élet motivumai-