Munkálatok - 54. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1891)
I. Rész. Fordítások
■ 116 A modern társadalom hamis eszméi. A gazdag még azon reménnyel sem kecsegtetheti magát, hogy az atyai házba valaha visszatérhet, hacsak az elválasztó mélységet át nem hidalja olyképen, hogy annyi jótettet vet a mélységbe, míg az be nem telt. Hiszen megmondja a dúsgazdag dobzódónak, hogy közte és Lázár között oly mélység tátong, amely az egyik félről a másikra való átmeneteit lehetetlenné teszi. Ha már most a mondottakat összefoglaljuk, be kell vallanunk, hogy a gazdag a túlvilágot illetőleg nem kecsegtetheti magát valami rózsás reménnyel s ügye nem valami fényesen áll. Vizsgáljuk meg most: hogyan áll a dolog az ő földi paradicsomával, előre élvezett boldogságával ? Elvitázhatatlan, hogy a gazdagságban van valami vonzó, szép. Mindenki törekszik, sóvárog és vágyik utána s maga a jószívű, résztvevő és irgalmas is kíván gazdag lenni, hogy, amint ő hiszi, jót tehessen. Nem gondolja meg, mily bűvös varázshatalma van a gazdagságnak, mily gyakran változtatja át az embert sertéssé és sakállá, mily kőszívűvé tud tenni s mennyire elszédíti még az aszkétát is. A gazdagság pótolja azon hiányokat, melyeket a természet mostohaságának köszönhetünk, elsimítja a ránczokat, kiszakasztja a rossz helyen nőtt hajat, megszépíti a legrútabb arczot, megifjítja az öregeket, tudománynyal ruházza fel a tapasztalatlan ifjúságot, nagyot nyom az igazság mérlegében s azon serpenyő száll alá, amelyikre nehezedik ; helyrepótolja az értelem, az erény és nemes lélek hiányait. Megbocsátja a durvaságot és a pórias kifejezéseket ; szellemessé tesz, meggyőz és elbűvöl mindent, ami vele érintkezésbe jön. A gazdagság saját kormányformát is teremtett, — a plutokracziát, melyről be kell vallanunk, hogy a világ minden kormányformáját befolyásolja. A gazdagság nagy tényező az európai államéletben s a vagyonos felemelt fővel mondhatja: »Non omnis moriar«, mert én-jének nagy része tőke alakjában befolyással bir a jövő nemzedékre is. Igaza van Ábrahámnak, a dúsgazdag a paradicsom örömeit előre élvezte, a földön alkotott magának egy kis mennyországot s a túlvilági boldogságról önként lemondott. Egykor pénzemberekről beszéltek, ma pénzhatalomról; mert nyújtott ugyan azelőtt
