Munkálatok - 54. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1891)

I. Rész. Fordítások

Gazdagság és szegénység.

117.

is előnyöket a kincs, de még nem volt hatalom. Ma, midőn minden birtok könnyen tőkévé változtatható, ma a pénz maga a hatalom. Amily határozottan elűzzük magunktól a gondolatot, hogy a tudomány hatalom, ép oly biztosra kell vennünk, hogy a gazdagság csakugyan hatalom. De ha a gazdagság, mint említettük, egy méregcseppel van megmérgezve, akkor a hatalom is azon méregcsepp befolyása alatt áll s képtelen lesz üdvösen hatni.

Ha a gazdagságot a büszkeség és gőg atyjának nevezték, ha az egyházatyák ezen elnevezést helybenhagyták, akkor — szerintünk — még a »dives« és a »divus« latin elnevezések hasonlósága is, melyek könnyen a szanszkrit devsre és deva-ra vezethetők vissza, arra mutat, hogy a gazdagság imádása a világ legrégibb kultuszai közé számítható

A gazdag az, aki magában véve boldog, isten emberi alakban, de gonosz isten, oly isten, kinek kíséretében van az emberiség összes csapása. Uralmától tehát csak kevés jó várható. Már szent Ambrus panaszkodik, hogy az emberiség erkölcsei közé a gazdagság iránt oly végtelen tisztelet, a gazdagok iránt oly mély hódolat furakodott be, hogy már csak a vagyonost tartották minden tiszteletre méltónak. Egy másik szent férfin azt tanítja, hogy a kincs igen veszélyes valami a tulajdonosra nézve, hogy a pénz nyomása alatt kárt szenved az erény hatalma s hogy a pénz rossz urakat és áruló szolgákat szül.

Annak uralma tehát, ami alapjában rossz, hogyan mozdíthatná elő az emberiség végczéljait ? Aki előtt a mennyország ajtaja zárva van, hogyan segíthetne az másokat annak elnyerésében? Valamelyik istenes férfiú mondta ezt is: »A teve csak a maga terhét czipeli, de a gazdag kettős terhet hordoz : birtokait és vétkeit. Az egyiket elveszti a halálban, de a másikat magával viszi az örökkévalóságba, hacsak le nem veszik róla, midőn haldoklik.« De hogy ne kételkedjünk a fölött, minő vétkek terhelik a gazdagot, a szíveket ismerő felsorolja azokat: »A gazdagság következménye a bujaságban, mértékletlenségben, büszkeségben, gőgben és az emberi tettek esztelenségében nyilvánul.«

A gazdagság megérdemli, hogy teljesen rossznak nevez-