Munkálatok - 54. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1891)

I. Rész. Fordítások

Honnan a történet meghamisítása?

H

rónika és történelem két különböző dolog. Az események és tények egyszerű felsorolása sohasem ment történelem számba. A tévedések, melyek ily felsorolásnál előfordulnak, a körülményekhez viszonyítva csak kis számmal vannak és könnyen kijavíthatok. Az a kár, mely a tények nem tudásából származik, hasonlíthatatlanul türhetőbb, mint azon baj, melyet az igazság szándékos meghamisítása okoz.

A történelmi hazugságok forrásai különfélék. A legprimitívebbek egyike a tudatlanság, vagy a tanuk hiányos megértése. Amit valaki nem saját szemléletéből tud, arról vagy épen nem, vagy csak hallomás és szóbeszéd alapján szólhat aki azonban a tárgyalandó kérdéseket vagy nem ismeri, vagy a tények összefüggését rosszul fogja fel, csak hiányos tudósítást adhat. A hamisítás másik forrása a rossz akaratban keresendő, akár az első tanúnak, akár a tanuságtétel feldolgozójának kelljen azt tulajdonítanunk.

Mi különösen az utóbbival fogunk foglalkozni.

Az ó-korban csak a nemzeti oldal volt az, melyet a történelmi művek kidomborítottak. Minden nép, minden törzs azt képzelte magáról, hogy ő magaslik ki különösen a többi fölött és más népekről és törzsekről kicsinylőleg beszélt. Saját tetteiket nagyobbaknak tartották, mint az idegenek tetteit, ép úgy saját népük bátorságát, belátását és’erényét is többre becsülték, mint másokét. Ugyanazon nemzet írói azon állam dicsőségéért lelkesültek, amelyikhez tartoztak az atheneiek Athénért, a lakedemonok Spártáért. A történelem és költemény között a határok nem voltak még oly változhatatlanul megvonva, hogy a képzelet ne uralkodott