Munkálatok - 54. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1891)
I. Rész. Fordítások
MM 104 A modern társadalom hamis eszméi. volna a történeti tényekben is. Xenophon valóban történelmi regényt nyújt történelem gyanánt. Még csak a római történetírás érezteti velünk igazán az idegen történeti források hiányát. Róma leghíresebb történetírói vétenek Cicero definitiója ellen. Ha ellenfélről szólnak, vége az igazságnak. Amit Róma tesz, az jó és ha néha Róma valamely ellenének lelki nagysága átragyog a történeti ködfátvolon, akkor az teljességgel a szerző akarata ellen van. Egyetlenegy római történetírónak sem jutott eszébe, hogy Karthágóval szemben igazságosan járjon el és Hannibálról úgy beszéljen, mint azt megérdemli. Sőt ha a római birodalom belső viszonyait vázolják is, egy római történetíró sem talál azokban sötét foltokat. Egymásnak ellenmondó ítéletekre bukkanunk és a szóban forgó tényeket valósággal analysálni kell, hogy az igazságot csak megközelítőleg is földeríthessük. Azon okok mellett, melyek a régieket az igazság meghiúsítására bírták, manap mások is szerepelnek. Egészben véve kevesebbet panaszkodhatunk hiányos leírás, a tények elhallgatása, az igazság eltagadása miatt, de annál többet azon művészies színezet miatt, amelyben a történetírók a tényeket bemutatják. Az a szemüveg, melyet a történetírók adnak, hamisan mutatja a dolgokat, mert már magában véve sem tiszta. Az üveg pedig azért nem tiszta, mivel az optikus nem akart színtelen anyagot előállítani, mivel átlátszó üveget nem is használhatna czélja elérésére és mivel föltételünk, amelyből történetírásunk kiindul, tiszta nézőpontot nem enged meg. Azon kérdések és hibák helyére, melyeket az ó-korban az alanyi és nemzeti előítélet szült, manap azon indokolatlan megkülönböztetés lépett, melyet a köz- és magánélet között tesznek; azon meghasonlás, mely a polgári értelemben vett kötelező lelkiismeretesség és a politikai lelkiismeretesség között van. Az állam-tudomány és a politika az erkölcsi törvény alól kivétettek. Míg az állampolgárnak kötelességéül rójják fel az erkölcsösséget, addig a nyilvános élet erkölcstelenségét
