Munkálatok - 54. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1891)

I. Rész. Fordítások

78 A modern társadalom hamis eszméi. tehetetlenségét illetőleg tévedésbe ejtsék. S mégis mily kéz­zel foghatók az ismérvek és megkülönböztető jegyek ! A ke­resztény szeretet megfontol és nem késik, keveset törődik saját erejével és a rendelkezésére álló eszközökkel; nem az emberek tetszését, nem földi jutalmat keres. Felsőbb törvénynek engedelmeskedik s tettekben nyilvánul, mert máskép nem is tehet. Nem fizikai kényszer az, amelynek enged ; hanem hosszú erkölcsi gyakorlat és veleszületett, vagy az anyatejjel beszítt tulajdonság. Az olyan nemzedék, melyet sok századon keresz­tül keresztény szeretetben neveltek, alig tudna gyűlölni és tényleg nem egy fönséges példát tudunk felmutatni az önfel­áldozó, önzetlen és megváltó szeretet mezejéről. Ha ezen csodálatosan működő szeretetben való hit nem volna a hívők­ben oly eleven; ha nem ismernők ezen áradat kristály-tiszta vizét, mely a kereszt tövéről üditőleg és termékenyítőleg foly- dogál, mely idők múltával sem sekélyebb, sem lassúbb folyású nem lett ; ha nem ismernők a folyam forrását, a Megváltó szent vérét : kénytelenek volnánk a Valle di Buja kétségbeesett lakóihoz szegődni és azok istenkáromló lármájába vegyülni. Szerencsére nem vagyunk fönséges útmutatók hiányában, akik az idő folyamán figyelmünket magukra vonják. Égő szivök mutatja az ösvényt, melyen haladnunk kell. Egyikök úgy kimagaslik a köznapi élet zajából, mint a világító torony a zajló tengerből — a keresztény szeretet mintaképe, aki minden teremtett lényt szeráfi keblére ölelt és akinek nemes lelke, melyet az Isten iránt való szeretet emésztett föl, a test börtönéből már régen kiszabadult. Az Isten és emberszeretet szent tüze elragadó dicséne­kekben nyert kifejezést. A keresztény költészet legbecsesebb gyöngyei a szerető szivek termékei. De —■ hogy hallgassak szent Ferencz Naphymnusáról — mik egy Jacopone da Todi énekei összehasonlítva a szeretet azon tetteivel, melyeket a keresztény lelkesedés vitt véghez ! A börtönök, korházak, a szegények, betegek, a szerencsétlenség mindenféle formája, a megtérés és javulás mindenféle alakja, a megalázottak föl­emelése, a megterheltek segítése, a küzdők lefegyverzése, a kétségbeesők megújult reménye — ezek tudnának az emberek Isten és felebarát iránt való forró szeretetéről beszélni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom