Munkálatok - 54. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1891)

I. Rész. Fordítások

Humanitás és keresztény szeretet. 79

A keresztény szeretet maga magát áldozza fel. Mikor rabszolga kereskedést űztek, jámbor férfiak, hogy embertársukat felszabadítsák, magukat verették bilincsre ; midőn 'a vádlottat könnyelműen halálra Ítélték, istenfélő emberek tódultak a vesztőhelyre, hogy az elítéltek helyett ők szenvedjék el a halált. Hogy öreg szülőknek visszaadják fiaikat, hogy megmentsék a családapát, ártatlanok önként mentek helyettük börtönbe. Valóban, a jámbor érzület a kimondhatatlan szeretet csodavirágát az Istenanya keblére ültette át és az áldott ajkaira e szavakat adta :

»Mintsem hogy a szegény lélek Kényszerüljön künn maradni :

Tisztító tűz szenvedését Magam megyek elfogadni.«

Mária, az ég királynéja, egyszersmind az önfeláldozó szeretet eszményképe, a hét tőrtől átjárt Mater dolorosa a szenvedő emberiség előképe, amelynek a fájdalom útján kell készülnie áldozatokra, de égi örömökre is. Ami volt Mózesnek a bot, melylyel a sziklából vizet csalt ki, az az ember szívének a szenvedés, mely a tiszta szeretet ama folyamát csalja ki belőle, mely már itt e földön paradicsommá varázsolhatná a világot. Az irgalmas szamaritánusról szóló példabeszédet a keresztény szeretet valósította meg. Vájjon követelte-e a szamaritánus, hogy a zsidó ezután Garizim hegyén áldozzék és hogy a szamaritánus tanhoz szítson? Vájjon árúba bocsátotta-e a jámbor férfiú könyörületességét ?

A keresztény szeretet nem ismer korlátozó föltételeket, de igenis a humanus üzérkedés, az önhaszon mézével, a hiúság mérgével és a gőg maró hatásával vegyült emberszeretet az, mely nem egyéb, mint önszeretet és önzés, kegyhajhá- szat és önistenítés és a ravasz kalmár-jargonban elnevezett humanitás.