Antoniano Silvio: A keresztény nevelés - 53. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1890)

A gyermekek keresztény nevelése. Első könyv

50

Első könyv. 14—15. fejedet.

találták ki, sem emberi törvény nem hozta be a világra, hanem a természet rendelésén nyugszik, tehát magától az Istentől ered, mint a természet szerzőjétől, aki azt még Ádám ősapánk bukása előtt elrendelte.

Azt olvassuk a szentirásban, hogy Isten, midőn az első embert megteremté, nem akarta, hogy egyedül legyen, hanem hogy magához hasonló segítő s élettársnője legyen neki. Mély álmot bocsátott azért Ádámra s annak tartama alatt kivette egyik oldalbordáját s ebből mindenhatósága által asszonyt alkotott, a mi ősanyánkat Évát; s miután Ádám elé vezeté, társul s nőül adá neki és mindkettőt megáldá, midőn így szólott: »Növekedjetek és sokasodjatok.« Midőn most már Ádám Isten parancsára élettársát megkapta, örömtelten mondá: »Ez mostan csont az én csontjaimból, és hús az én húsomból; annakokáért elhagyja az ember atyját és anyját és feleségéhez ragaszkodik és lesznek ketten egy testben.«1)

Nagy ezek szerint a házasság méltósága és kitűnő volta, mivel magától az Istentől lön a világ kezdetén elrendelve, az ártatlanság és ősi megigazultság ama boldog állapotában, amely még ma is mindnyájunknak osztályrésze volna, ha ősszüleink abban megmaradtak volna. De Isten nem csak elrendelte a házasságot, hanem ellátta azzal a felbonthatlan- sággal is, amelyet Üdvözítőnk, Jézus Krisztus oly világosan tanít a szent evangéliumban e szavakkal: »Amit Isten egybekötött, ember el ne válaszsza.« 2)

14. FEJEZET.

A keresztény házasság nem csupán természetes frigy, hanem az új szövetség egyik szentsége is.

A házasságot, mint mondottuk, maga az Isten rendelte el mint férfi és nő fölbonthatatlan szövetkezését az emberi nem tovaszaporítása czéljából, mint oly frigyet, amelyre mindkét nem természetéből kifolyólag vonzalmat érez. A

ú Móz. I. 2. 18—24.

s) Máté 19, 6.