Antoniano Silvio: A keresztény nevelés - 53. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1890)

A gyermekek keresztény nevelése. Első könyv

Első könyv. 9—10. fejezet.

leggyöngédebb korban befészkeli magát a szívbe. Mert, ha már a korai ifjúságban ki nem tépdessük a bűnök első gyökereit, az érzékiség oly erős lesz, hogy a féktelen szenvedély hatalma a lelket elvakítja. így jut el az ember apró- donkint az őrület és vakság olyan fokáig, hogy nem elégszik meg a bűn elkövetésével, hanem még azt is kívánja, hogy azt erénynek tartsák s a leggyalázatosabb kicsapongásokat és gonosztetteket szinte szent dolgokként tiszteljék. Igen, az ilyen emberek istentelensége annyira megy, hogy gyalázatosságaiknak még Isten szent templomába is utat törekszenek nyitni, midőn a gonoszság székén ülve, a hit és erkölcsökre vonatkozólag oly borzasztó tévelyeket tanítanak, hogy azokat nem csupán a szentirás, az atyák egybehangzó tanítása s az anyaszentegyház tekintélye, hanem tisztán a józan ész világa is elitéli s elveti.

9. FEJEZET.

Az államokban előforduló számos nyilvános rendzavarás s lázongásnak oka is a rossz nevelésben rejlik.

Ha pontosan átvizsgálnók azok életfolyását, akik a népeket fölingerlik, lázongást szítanak, a városok, tartományok és birodalmakban mindent fenekestől felforgatnak, akkor szintén azt találnók, hogy ezek már ifjúságuktól mindenféle vétekre adták magukat, hogy az élvvágy, gyönyör és játéknak hódoltak s hogy féktelen vágyaikat kielégítsék, vagyonukat eltékozolták. Ha aztán az évekkel kívánságaik lángja mindinkább erősbül s hiányzanak táplálására az eszközök, akkor elégedetlenek kezdenek lenni a fenálló állapotokkal s a dolgok változása után kezdenek sóvárgani. Amint nem értettek javaik megőrzéséhez, úgy arra sincs kedvük, hogy megengedett eszközökkel szerezzék vissza azokat maguknak ; mert nem ismerik a béke műveit s nem szoktak a fáradságok elviseléséhez, mivel dologtalanság és érzéki gyönyörök közt nevekedtek föl. Azért tulajdonképen a közbékét tartják háborúnak s mivel nem tudják, hogyan sza