Antoniano Silvio: A keresztény nevelés - 53. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1890)
A gyermekek keresztény nevelése. Első könyv
40 Első könyv. 7. fejezet. Vannak apák, akik gyermekeik nevelésével egy csöppet sem törődnek, épen úgy, mintha ez nem is tartoznék hozzájuk; s amint önmaguk teljesen érzékies vágyaiknak szolgálnak, úgy megengedik azt szerencsétlen gyermekeiknek is, sőt még örülnek, ha azok szintén zabolátlan életre adják magukat. Mások valamivel lelkiismeretesebben, gondoskodnak arról, hogy gyermekeik testileg és szellemileg kifejlődjenek, hogy alkalmasakká váljanak a mindennapi élet különböző munkái és foglalkozásaira. Beleoktatják őket, miként tarthatják meg s gyarapíthatják vagyonukat; művészetekre s tudományokra taníttatják s finom modort vagy, amint mondani szokás, világfias műveltséget csepegtetnek beléjük. Evvel aztán azt hiszik, hogy valami nagyot műveltek s azt képzelik, hogy ők a világ legkitűnőbb nevelői. 'Az erényesség és isteni félelem ápolásával azonban, melyek pedig az igazi boldogság "legbiztosabb alapjai, épen nem törődnek : sem fontosnak, sem szükségesnek nem tartják s azt vélik, hogy a gyermek ezeket érettebb éveiben mintegy magától megszerzi anélkül, hogy evégből annak gyönge gyermekkorában valamit tenniök szükséges volna. Mennyire csalódnak e részben, később, alkalmatosabb helyen fogjuk kifejteni. 7. FEJEZET. Némely szülő jobban törődik marhája s birtokaival, mint gyermekeivel. Még akkor csak kevesebb ok volna a panaszra, ha a gyermekek az ép imént elmondott módon legalább művelt s élelmes emberekké neveltetnének ; mert mindaz, amire bennünket már a józan ész világa megtanít, ha nem is tökéletes, mindazáltal jó és hasznos s képes valami megfelelő czélra vezetni ; ámde az a legnagyobb baj, hogy a legtöbb atya még ezt sem teszi. Azt sem mondhatjuk, hogy ezen szomorú jelenségnek oka az emberek durvasága s tudatlanságában rejlik ; mert hiszen a mi korunk fel.világosodott s okos —
