Antoniano Silvio: A keresztény nevelés - 53. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1890)
A gyermekek keresztény nevelése. Első könyv
Az apák azon kötelme, hogy gyermekeiket kér. módon neveljék. 37 lenségeik ő rá magára háramolnak vissza s ekkor oly testhez lesz hasonlóvá, melynek tagjai bénák, kiaszottak és eró'tlenek. Gyermekei ellen vétene, a kiknek mint Isten eszköze, nem csupán életet és létet, hanem, ami még sokkal fontosabb, jó életirányt is kellett volna adnia. Háznépe s családja ellen vétene, mert rossz gyermekeitől még rosszabb ivadékok származhatnak. így aztán lassan- lassan eltűnik a régi, az elődök erényessége által szerzett nemesség, el lesz zárva az erény útja, az az egyedüli út, melyen az ismét vissza volna szerezhető s a családokra ily módon biztos enyészet vár. Hazája ellen vétené, melynek jó és hasznos polgárokat kellett volna adnia, akik minden szükség és veszedelemben annak segélyére képesek és készek volnának. Ehelyett haszontalan és szerencsétlen nemzedéket hagy számára örökül, vagy, ami még rosszabb, ártalmas és veszélyes embereket, kik a visszavonást és zendülést lángra lobbantó megannyi kanóczhoz hasonlók s kik csupán abban lelik örömüket, hogy rossz példájuk s gonosz tetteik által a közbékét s a polgári rendet zavarják s tönkre tegyék. De a szomorú következmények, melyeket az apának gyermekei nevelésében való hanyagsága maga után von, nem szorítkoznak csupán hazájukra, sokkal messzebbre hatnak azok ki : kiterjednek az egész emberi társadalomra, melynek bizonyára minden egyes ember egy-egy részecskéje. Egyik, bármily kicsiny résznek rendbontása s romlottsága mindig káros befolyással van az egészre. Az olyan apa tehát, aki nevelési kötelmeit elhanyagolja, amennyiben tőle telik, feldúlja az egész emberi társadalmat s vadállatok tartózkodási helyévé teszi a világot ; mert egy bölcs férfiú nyilatkozata szerint : a rossz ember sokkal alábbvaló, mint bármily vadállat. És ha a földről az égbe emelkedünk föl, mennyire megbántja az ilyen apa az angyalokat és a szenteket ! Megfosztja őket azon fölötte nagy örömtől, amelyet gyermekeinek a túlvilágon való megdicsőülése és '■— ami után oly forrón vágyakoznak — a velük való egyesülés miatt éreznének.
