Antoniano Silvio: A keresztény nevelés - 53. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1890)
A gyermekek keresztény nevelése. Első könyv
38 Első könyv. 5—6. fejezet. Ki mérhetné meg végül azon megbántás nagyságát és súlyos voltát, amelylyel ekként Istent illeti, az Istent, mondom, aki iránt sokkal több kötelességünk van, mint valamennyi teremtmény iránt együttvéve ? Jaj annak az apának, ki az olyan drága letéteménynek, mint gyermekei lelke, rosz- szul viseli gondját, azon letéteménynek, melyet az Isten maga bízott reá s az örök kárhozat büntetése alatt ajánlott gondjaiba ; azon letéteménynek, amelyet Isten oly igen nagyra becsül, hogy halandó emberré lön, csak hogy azt az ördög körmei közül kiragadja s amelyet szentséges vérének drága árán vett meg, melyet a kereszt fáján' végtelen szeretettel s kimondhatatlan fájdalmak közt utolsó cseppig kiontott. 5. FEJEZET. A gyermekek jó nevelése nagyon kedves Isten előtt. Az eddigelé mondottakból könnyen belátható, mily nagy dicséretet érdemel a jó apa, aki megemlékezve súlyos kötelmeiről s gyermekei iránti igaz szeretettől lelkesítve, gondosan őrködik fölöttük s a legnagyobb buzgalommal azon van, hogy őket jó nevelésben részesítse. Az ilyen a vigasz és az érdem drága kincsét halmozza össze magának úgy a jelen, mint a jövő életre. Munkálkodásából a legdúsabb gyümölcsöt fogja aratni s az utókor áldani fogja emlékét. Emeli családja valódi becsületét és nemességét s hazájának szeretete legdrágább zálogát, amit csak adhat, hagyja örökül. Mert gyakran megtörtént már, hogy egyetlen polgár bátorsága s erényessége az egész államot fentartotta s megmentette. Végre nem csupán az emberek dicsérik, hanem az Isten is megjutalmazza őt. A szentirás ép azért különösen magasztalja a nagy patriarchát, Ábrahámot, mert gyermekeit jól nevelte ; akkor ugyanis, mikor az Isten ama rettenetes büntetéssel akarja sújtani Sodomát és Gomorrhát, igy szól: »Eltitkolha- tom-e Ábrahámtól, amiket cselekedendő vagyok? Mert tudom, hogy megparancsolja fiai-