Antoniano Silvio: A keresztény nevelés - 53. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1890)

A gyermekek keresztény nevelése. Első könyv

38 Első könyv. 5—6. fejezet. Ki mérhetné meg végül azon megbántás nagyságát és súlyos voltát, amelylyel ekként Istent illeti, az Istent, mon­dom, aki iránt sokkal több kötelességünk van, mint vala­mennyi teremtmény iránt együttvéve ? Jaj annak az apának, ki az olyan drága letéteménynek, mint gyermekei lelke, rosz- szul viseli gondját, azon letéteménynek, melyet az Isten maga bízott reá s az örök kárhozat büntetése alatt ajánlott gond­jaiba ; azon letéteménynek, amelyet Isten oly igen nagyra becsül, hogy halandó emberré lön, csak hogy azt az ördög körmei közül kiragadja s amelyet szentséges vérének drága árán vett meg, melyet a kereszt fáján' végtelen szeretettel s kimondhatatlan fájdalmak közt utolsó cseppig kiontott. 5. FEJEZET. A gyermekek jó nevelése nagyon kedves Isten előtt. Az eddigelé mondottakból könnyen belátható, mily nagy dicséretet érdemel a jó apa, aki megemlékezve súlyos kötel­meiről s gyermekei iránti igaz szeretettől lelkesítve, gondosan őrködik fölöttük s a legnagyobb buzgalommal azon van, hogy őket jó nevelésben részesítse. Az ilyen a vigasz és az érdem drága kincsét halmozza össze magának úgy a jelen, mint a jövő életre. Munkálkodásából a legdúsabb gyümölcsöt fogja aratni s az utókor áldani fogja emlékét. Emeli családja valódi becsületét és nemességét s hazájának szeretete leg­drágább zálogát, amit csak adhat, hagyja örökül. Mert gyak­ran megtörtént már, hogy egyetlen polgár bátorsága s eré­nyessége az egész államot fentartotta s megmentette. Végre nem csupán az emberek dicsérik, hanem az Isten is meg­jutalmazza őt. A szentirás ép azért különösen magasztalja a nagy patriarchát, Ábrahámot, mert gyermekeit jól nevelte ; akkor ugyanis, mikor az Isten ama rettenetes büntetéssel akarja sújtani Sodomát és Gomorrhát, igy szól: »Eltitkolha- tom-e Ábrahámtól, amiket cselekedendő va­gyok? Mert tudom, hogy megparancsolja fiai-

Next

/
Oldalképek
Tartalom