Antoniano Silvio: A keresztény nevelés - 53. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1890)
Harmadik könyv
............... ........... '■ A z e n e. 431 ben a gyönyör tüzét ébresztik föl. A komoly és tisztességes dalok ellenben, amelyekben a szavak és a dallam a legjobban összhangzanak, a szivben bizonyos sajátságos, a hangokkal rokon hangulatot idéznek elő. Azért nem alaptalanúl ápolja az anyaszentegyház templomaiban a zenét, mint oly eszközt, mely áhítatra gerjeszt, a lelket megnyugtatja és az égiek szemléletére emeli. Ezt úgy a nagy és szent egyházatyákx) tekintélye, mint a mindennapi tapasztalás is bizonyítja. A zene oktatása, mely nem mint szaktanulmány, hanem tisztán mulatságból űzetik, szerintem igen szükséges a gyermekek nevelésére. Az az eset is előállhat, hogy valamelyik közülök különösen ki akarja magát képeztetni ezen művészetben, hogy zenészszé legyen. A családapa azonban gondoskodjék arról, hogy ezen szórakozás ne váljék a jó erkölcsöknek kárára. Legyen előrelátó a mester megválasztásában s ne engedje meg, hogy kétes hivatáséi egyének adjanak oktatást a művészetben. Ez utóbbit a családtagok általában minden nagyobb költekezés nélkül csak mint hasznos kedvtöltést s kellemes és oktató mulatságot gyakorolják. Tartózkodjunk oly énekek éneklésétől, amelyek a lélekben az érzékiség tüzét könnyen lángra gyújtják. Egy zsoltár vagy egy jámbor dal, mely az isteni szeretetet ápolja, a legalkalmasabb arra, hogy a kicsinyek könyv nélkül betanulják. Ugyanez sokkal nemesebb szórakozásul szolgál a cselédségnek és a leányoknak, mialatt munkájúkat végzik, mint a hiú románczok és szerelmes dalok. Ami végül a leányokat illeti, én azon véleményben vagyok, hogy ők csak oly zenével foglalkozzanak, amely természetükkel és hivatásukkal megegyezik. A szűzies szemérem nem engedi meg nekik, hogy a férfiak által rendezett hangversenyeket látogassák, mert az utóbbiak éneke és hangja az ő kedélyöket nagyon felizgatná. Jóllehet nem szabad megtiltanunk a leányoknak a tisztességes és nemökhöz mért mulatságokat és szóra>) V. ö. Ágost. Vallom. IX. 6.
