Antoniano Silvio: A keresztény nevelés - 53. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1890)
Harmadik könyv
430 Harmadik könyv. 52. fejezet. tűri el a kellemetlenséget, nagy okosságra vall. Kétségkívül hasznos megszokni már a gyermekkorban, hogy a tréfát eltűrjük. Alkalomadtán és jól alkalmazva orvosságul szolgálnak a kisebb bajok ellen. A szórakozásnak ezen módját még a szerzetesek is felhasználják néha-néha növendékeik érdekében. Egyik közölök, aki kiválóan megvan áldva vidámsággal és finom elmésséggel, valami elbeszélésbe kezd. Valami kigondolt elbeszéléssel, mely kezdetben távolról látszik véve lenni és mindenféle tréfás ötletekkel felvidítja valamennyit, majd ezt, majd amazt csipkedi meg valami kisebb hibája miatt s mindezt oly kellemmel teszi, hogy még az is, aki magát találva érzi, együtt nevet a többivel. így az illetőnek alkalma nyílik arra, hogy magát megjavítsa. Társai pedig őrizkednek, hogy hasonló hibába ne essenek. A jókedélvű, szeretetreméltó emberek a társaság lelkét képezik. Ezenkívül azon erővel is bírnak, hogy mások szíveit lebilincselik. Ha valamely nyájas és emellett becsületes ember mindenek előtt Isten dicsőségéért lángol, amelyre valóban első sorban kell törekednünk : ez az isteni kegyelem segítségével sokakat az erény útjára fog vezetni. Ezen állításunk bizonyítására felhozhatjuk az istenes emberek és a nagy szellemek példáját. És ez egészen természetes is. Mert az ember természeténél fogva szelíd és jámbor s könnyen engedi magát vezettetni oda. ahova akarjuk, kivált a barátság és a szeretet által. 52. FEJEZET. A zene. Teljes joggal sorolhatjuk a zenét is a tisztességes szórakozások közé. Nagy becsben tartották ezt már a régi filozófusok, akik nagy befolyást tulajdonítottak annak a jó erkölcsökre. Azt hitték, hogy a dallam szerint a lélek is más hangulatba jut s vagy erényekre, vagy bűnökre lesz hajlandó. Erre vonatkozólag néhány görög történetíró több emlékezetreméltó példát hoz föl a zene hatásáról. Bár manapság ily figyelemreméltó benyomásokat nem igen észlelhetünk, az azonban még sem tagadható, hogy a sovárgó, lágy énekek az ifjú kedélyek-
