Antoniano Silvio: A keresztény nevelés - 53. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1890)
Harmadik könyv
A tréfás beszédek. 429 Vannak emberek, akikből, hogy úgy mondjam, csakúgy dőlnek a sertő kifejezések. Anélkül, hogy másokra tekintenének s azok gyöngéi iránt kímélettel lennének, egyedül arra törekszenek, hogy a társaságot megnevettessék. E behóczkodó szellemesség nem méltánylandó. Vannak ismét durva és mogorva emberek, akiktől sem csípős, sem kedélyes tréfát nem hallunk. A tisztességes társaságban magukba zárkózottak, könnyen elszomorodnak és hamar sértve érzik magukat ; ez az előbbivel ellentétes szélsőség. Az ily elégületlen emberek a szeretet által egybefűzött barátok mulatságába nem valók. Mellőzve ezen két egyaránt ártalmas szélsőséget, válasz- szűk az arany középútat : a módjával alkalmazott és megfontolt tréfát, amint ez szerény és értelmes emberhez illik. Ennek vidámsága és kedvessége egészen elütő ama bohóczkodó és köznapi, aljas emberekétől. Valami sajátságos nemesség és élénkség van ebben, mely senkit meg nem sért és saját komolyságán s tekintélyén sem ejt csorbát. Tanácsos azért, hogy a vidám, kellemes tréfálózás néha-néha .szórakozásul szolgáljon gyermekeinknek. Magától értetődik, hogy ennek a tanító jelenlétében kell történnie, aki, mig az egyesek túlkapását megfenyíti, addig mások durvaságát és nyerseségét fékentartja. A laczedemonbeliek közösen szoktak volt étkezni ; gyermekeik is hozzájuk bocsáttattak, hogy tőlük illemet tanuljanak. Elöljáróik példája nyomán itt elsajátították azon képességet, hogyan kell egymással kedélyesen, harag és sértés nélkül tré- fálózni. Ez sajátsága volt e népnek. Gyermekkoruktól fogva ezen szokásban nevelkedvén, sokkal könnyebben elviselték a tréfás csipkedést, vagy az erősebb vágást. Ámbár sohasem szabad oly módon tréfálnunk, amely másokat kellemetlenül érint és sért, másrészről nem szabad oly érzékenyeknek lennünk, hogy minden csekélység miatt egymással hajba kapjunk s a barátságot megszakítsuk. A társaságban általán véve nem igen tartják meg mindig a társalgási kellő mértéket és szerénységet. A köznapi életben természetesen nem állíttatnak fel oly szigorú szabályok, mintha minden egyes szavunkat kellőleg meg kellene fontolnunk. Azért ama alázatos türelem, mely szelíd mosolygással, sőt jókedvvel
