Antoniano Silvio: A keresztény nevelés - 53. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1890)

Második könyv

340

Második könyv, 138— 139. fejezet.

Mert nemcsak az örömök, hanem a szenvedések is az ő szeretetének nyilvánulásai, melyeket vagy azért bocsát reánk, hogy a bűnöktől visszatartson, vagy hogy a mennyei dicső koronára érdemesekké tegyen. Mindenekelőtt azonban iparkodjunk a gyermekek előtt feltüntetni, mennyire illik ily atyához hasonlóvá lenni és soha semmit sem cselekedni, ami méltatlan volna hozzánk, Isten gyermekeihez.

Ha imádkozunk, igy kiáltunk fel: »Mi atyánk«; ezzel kijelentjük, hogy mindnyájan testvérek vagyunk és hogy ennél fogva egymást testvérileg szeretni, segíteni és egymásért imádkozni tartozunk. »Nagyon tetsző a mennyei Atyának, — mondja egy szent, — ha az egyik testvér a másikért imádkozik. Önmagunkért imádkozni természeti cselekedet, másokért imádkozni kegyelem műve. Hogy önmagunkért imádkozzunk, arra a szükség kényszerít; felebarátainkért való imára pedig a szeretet ösztönöz.«

Azért az atya alkalomadtán figyelmeztesse gyermekeit, hogy mindenki irányában szívesek és barátságosak legyenek. — Nevezetesen a gazdagok és előkelők szorulnak ily figyelmeztetésre, kik a szegényeket megszokták vetni, mintha nem egy és ugyanazon Isten volna atyja a királynak és a koldusnak. Azért a nagyok és előkelők törjék meg kevélységüket ; a szegények és alacsony sorsuak pedig vigasztalják magukat szellemi fensőbbségükkel s ne tartsák magukat meg- vetetteknek és szerencsétleneknek, hiszen Isten az ő atyjuk és Jézus Krisztus a testvérük és, ha jámbor, erényes életet élnek, époly joggal várhatják az örökkévaló boldogságnak megbecsülhetetlen örökségét, mint a leggazdagabbak és leghatalmasabbak. •

Végre igy imádkozunk folytatólag: »Miatyánk, ki vagy mennyekben« ezzel azt fejezzük ki, hogy, bár az Isten mindenütt jelen van, fent.artván karjának végtelen erejével a mindenséget, mindazáltal jelesen az égben ragyogtatja mindenhatóságát és fölségét. A gondolat, hogy atyánk a meny- nyekben, uralkodik és trónol, irányozza fölfelé vágyainkat, hogy ne földi, hanem mennyei javak után törekedjünk.